Randi /Bonyodalom/ (4.rész) [Omo,sajnálom Kyung:O]

JaeKyung szemszöge:

Mikor JiHyun felállt az asztaltól és válaszok nélkül elment,nagyon fájt...Vágytam arra,hogy megtudjam végre mi van a bátyámmal;hol van,mit csinál és,hogy miért nem keres engem. Tovább sírtam,szégyelltem magam,hogy az első "randinkon" így kifakadtam előtte,de nem tudtam bánni az érzéseimmel. Az Istenért is hiányzik a bátyám...
-Ummm,Zico.... - törölgettem könnyeim - Sajnálom,hogy így... - mondtam szipogva,ő a kezemre rakta kezét és vigasztalni kezdett.
-Semmi baj,csak nyugodtan. - mondta - Én itt vagyok neked. - felállt oda jött hozzám és leguggolt mellém. - Rám számíthatsz....
-Most,ha megbocsájtasz.... - álltam fel  - Ki megyek a mosdóba és rendbe szedem magam.
Még sirdogáltam kicsit a mosdóban,majd elfolyt sminkem megigazítottam,hajam pedig vissza feltűztem. Gondolatok cikáztak fejemben.
Miért nem mond nekem soha senki semmit? Miért ekkora titok? Lehet,hogy a bátyám már valahol kint él az utcán és egy rossz drogos,alkoholista és ezért nem mondják el. Szép kis példakép lenne....
-Itt vagyok. - ültem le - Még egyszer,sajnálom.
Nagyon jól éreztem magam vele egész nap,egész jól megtudtam őt így ismerni. Jól jönne,ha a többiekkel is eltölthetnék 1-1 napot,hogy őket is megismerjem.
-Mesélj még egy kicsit magadról! - mondta
-Hmmm,mit akarsz tudni? - tettem kezeim az asztalra,majd rátámaszkodtam bal kezemre -Elég unalmas és eseménytelen életem van. Soha nem történik velem semmi érdekes,amiről mesélhetnék. - kezdtem - Eddig csak  az volt,hogy találkoztam HyunA Unnie-val. Arról nem is beszélve,mikor a 2 fiú a bárpulton táncolt és próbált vetkőzni. Vicces volt. - nevettem - A legjobb pedig az volt,mikor felvetettek "tanárnak". - gondoltam vissza.
-Értem. - válaszolta - Valóban nagyon tehetséges vagy!
-Oh...ez jól esik! - éreztem,hogy elpirulok egy picit.
-És a bátyád? - kérdezte. Újból nála lyukadtunk ki,remek - Ő vele mi van?
-Tudod,JiHo. Ha nem gond,hogy így szólítalak. - bólintott,hogy nem,szóval folytattam. - Én lennék a legboldogabb,ha tudnék róla valamit... - játszottam a poharamban lévő pezsgővel - JiHyun volt az utolsó reményem...de ő se tud  semmit. - meséltem.
-Fura nekem ez a JiHyun... - mondta elgondolkodva
-Amíg együtt laktunk a bátyámmal sokszor aludt ott JiHyun,nagyon jóba voltunk,olyan nekem mintha a nővérem lenne. - mondtam - Aranyos lány,mindig beszédes és segítőkész volt....vagyis annak ismertem meg. - tettem hozzá
-Értem.
-Lassan indulnunk kéne. - néztem fel JiHora - Sejtésem szerint reggel korán kezdünk. - álltunk fel,Zico fizetett,majd távoztunk .
-Jól éreztem.... - kezdtünk bele egyszerre - Előbb te. - mondtuk ismét együtt;vicces volt.
-Jól éreztem magam veled. - mondtam,mikor már az ajtóm előtt álltunk. - Köszönöm ezt a napot Zico! - adtam puszit arcára.
-Ummm,lehetne,hogy csak akkor hívnál Ziconak,mikor dolgozunk? - kérdezte - A magán életemben jobban szeretem ha JiHonak hívnak.... - mondta,közben hátulról zavartan a hajába túrt.
-Persze. - bólintottam - Miért nem szóltál hamarabb? - mosolyogtam rá - Szóval JiHo,köszönöm.
-Köszönhetném én,hogy eljöttél velem. - mondta,majd egyre közelebb és közelebb jött hozzám;meglepődtem,hogy ennyire közeledett,de szemeim automatikusan lecsukódtak. Egyre jobban közeledett én pedig egyre jobban vártam,hogy mit fog tenni. Szelíd csókot lehelt homlokomra,majd szorosan magához húzott;elengedett,majd elment.
Abban a felejthetetlen pillanatban,mikor Zico magához húzott és megölelt....éreztem,hogy soha életemben nem akarok mást ölelni. Azt akarom,hogy csak öleljen meg,csak ő adjon nekem puszit,csókot,ő vigyen el vacsorázni. Nem akarok mást rajta kívül. Csak őt!  

Zico szemszöge:

Nagyon megsajnáltam őt,nekem is van bátyám,de ő sose tenne ilyet. Elképesztő,hogy tud úgy élni a bátyja még csak tudomást sem vesz a testvéréről. Hihetetlen....hogy tud így bánni egy idősebb testvér a kis húgával,akinek ezzel ellentétben védelmeznie kéne a húgát. Bele gondolni sem tudok milyen lehet JaeJyungnak. Végül is a bátyának lehetett valami oka arra,hogy ezt tegye a húgával.
Azért kíváncsi lennék arra az okra.
Kyung is hasonló helyzetben van,ő a húgával nem tarja a kapcsolatot. Azt mondta sose jöttek ki jól,ezért jobb is,hogy nem beszélnek egymással. De többet sose mond róla. Fura...Nem sokat tudunk a családjáról,nem beszél velünk róla. Akivel talán mindent megbeszél és,aki a legtöbbet tudja róla,az JaeHyo.
Mikor haza értem bementem a szobámba,majd hátra dőltem az ágyon és úgy mosolyogtam,mint egy idióta;nagyon boldog  voltam.
Kyung lépett be a szobába.
-Mi ez a boldogság az arcodon,JiHo? - jött közelebb - Már a konyhában észre vettem,sőt köszöntem is,de a rózsaszín köd a fejed felett....- mutatott fejem fölé,majd leült ágyamra.
-Kyung,én azt hiszem...azt hiszem kedvelem őt. - mosolyogtam - Igen. Kedvelem!! - sóhajtottam nagyot.
-Ezt értem... - vágott értetlen arcot - De kit? - borzolta össze hajam
-De...de nem mondod el senkinek?! - néztem mélyen szemeibe - Hyung,esküdj meg! - dobtam hozzá párnám.
-Esküszöm! - tette egyik kezét szívére,kis ujját nyújtotta felém.
-JaeKyung! - nyögtem ki.

Kyung Szemszöge:

Eleve az,hogy egy házban kell majd laknom JaeKyungal,ijesztő volt. Féltem,hogy hogyan fogok reagálni rá. Féltem,hogy rájön mindenre. Erre Zico belezúg...most már Zicotól is meg kell védenem őt.
-De hát tudod,hogy esélytelen,hogy bármi is legyen köztetek.... - mondtam
-Tudom,de... - már most féltem,hogy hogy fogja folytatni,ha bármi olyat mond róla,végül is van nálam párna. Mondjuk önvédelemből megfújtom. Nevetni kezdtem gondolataimon. - Kyung,én tudni akarom,hogy mivel lehet őt úgy igazán megnevettetni. Hogy mitől sírja el magát,hogy utána megvigasztalhassam. Érezni akarom,hogy milyen olyan férfinak lenni,aki mikor ő ránéz olyan mintha,én lennék neki a mesebeli herceg. - mondta. Meglepődtem,nem gondoltam volna,hogy JiHo ilyen mikor szerelmes valakibe;de ezt én akkor sem fogom hagyni.
-Viccesnek tartja,ha a fanok vicces képeket szerkesztenek rólunk,rólunk idolokról. Ha valaki bolondos fejet vág előtte,mosolyra készteti. Szereti a horror filmeket,viszont fél tőlük. Ha pókot lát könnyek gyűlnek szemébe,akármekkora is az a pók,nagyon fél tőlük. Mikor sötét van,akármire is van szüksége,inni akar vagy valami,inkább szomjan hal;miattam. - könnyek gyűltek szemembe,ahogy róla beszéltem,de ezen elmosolyodtam. Mindig ijesztgettem őt. - Szereti ha egy fiú tud romantikus is lenni,oda figyel rá,egy nap legalább 1x felhívja őt telefonon,hogy tudja mi van vele. Nagyon tud szeretni,annak ellenére mennyien játszottak már az érzéseivel. - mondtam mindezt,végig a plafont bámultam és a párnát,ami a kezemben volt azt szorítottam. 
Felálltam,majd elindultam ki.
-Ezeket te honnan tudod? - állt fel Zico mögöttem,ideges volt - Nem hallod?! - ordította hangosabban - Hozzád beszélek,Hyung! - megfogta ingem gallérját és a falhoz nyomott,hagytam magam - Válaszolj! Mi van köztetek? - szorította gallérom jobban.
JaeHyo és MinHyuk jöttek be a szobába.
-JiHo engedd őt el! - ordított rá MinHyuk,ahogy meglátta.
-Engedd már el! Hülye vagy? - rángatta le kezeit rólam JaeHyo.
-Megfoglak ölni,Kyung! - mondta - Le vadászlak,mint egy kutyát! - ordította,majd elrohant.
A fiúk szedtek össze a földről.
-Remélem nem esik semmi baja.... - mondtam

Zico szemszöge:

-Megfoglak ölni Kyung... - mondtam ki hangosan gondolataim a kocsiban ülve. - Még nem ismersz engem igazán. De most megismered,ki is az a Woo JiHo. - Vezettem;magam sem tudom,hogy merre vagy hova.
Megfogod bánni azt a napot,amikor akár egy ujjal is hozzá értél JaeKyunghoz. Ki fogom deríteni mi van köztük,és hogy mióta tart. Kyung nem fog többé a pofámba hazudni;szemét. JaeKyung az enyém,senki másé. Ő az enyém!! Nem fogja elvenni tőlem egy ilyen jelentéktelen ember,mint Kyung. Ő nem érdemli meg!!
Holnap megmutatom mindkettőjüknek,hogy milyen fából is faragtak igazából...

Egy vele eltöltött nap (3.rész)

JaeKyung szemszöge:

Eddig nagyon jól indult a napom,csodálatos volt a reggelem,nagyon jól éreztem magam Zicoval. Megbeszéltük,hogy a nap további részét is együtt töltjük. Még haza is vitt,hogy áttudjak öltözni,nagyon kedves volt tőle.

-Hát megjöttünk... - mondtam - Ez lenne az én szerény kis hajlékom. - mentem be a lakásba,Zico pedig utánam.

-Nagyon vagány. - mondta - Olyan,hogy is mondjam...olyan te! - nézett jobban körbe.

-Köszönöm! - fordultam felé - Amíg én átöltözök,ummm addig te,mondjuk ülj le a kanapéra és kapcsold be a TV-t,és a konyhában mindent megtalálsz. - tudtam,hogy egy jó ideig készülődni fogok.

-Woa? - kiáltott fel - Mégis meddig fogsz készülődni? - nevetni kezdtem,azon az édes,kétségbeesett arcon.

-Nem tudom!- mielőtt bármit is válaszolni tudott volna felszaladtam a lépcsőn,majd vittem be 1-2 dolgot magammal a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Csak a biztonság kedvéért,ne hogy perverz gondolatai támadjanak és bejöjjön utánam.

-Unalmas,unalmas és ez is... - hallatszott fel kissé durmogós hangja,jót nevettem rajta,miközben fogat mostam. - JaeKyung,hallasz? - meglepődtem,mert elég közelről hallottam hangját,kikiáltottam,hogy igen és ő már beszélt is tovább. - Ummm,kérdezhetek valamit?

-Igen! - mondtam,már a legperverzebb dolgokra gondoltam,amit egy fiú mondhat.

-Miért laksz ekkora lakásban....egyedül? - kérdezte,gondolhattam volna,ezt mindenki megkérdezi.

-Mert a bátyámmal lakom!  - válaszoltam - De ő nagyon sokat dolgozik és nem sűrűn futunk össze,amúgy is a nap legnagyobb részében alszik. - fejtettem ki bővebben - De már 2 éve nem láttam,egy csajhoz költözött....vagy legalábbis ezt mondta. De nem hittem neki. - mondtam el neki mindent - Na,de mindegy,ezt hagyjuk is. - jöttem ki a fürdőből,beszélgetésünk alatt én elkészültem. Láttam,ahogy Zico végig mért...elég feltűnően. Pedig nem voltam kiöltözve,vagy csinos ruhában. Csak egy egyszerű fekete csőnadrágot vettem fel,fehér kivágottabb atlétával,nem tudtam olyan pólót fel venni,ami ne lett volna "kivágott",jó géneket örököltem,így nem voltak kicsi melleim,mindenből kilátszott legalább egy kicsit. Tornacipőt vettem fel és még fekete hosszú hajam is felkötöttem,raktam fel egy szolid kis sminket is.

-Huh,JaeKyung... - nyögte ki Zico,majdhogy nem tátott szájjal.

Istenem,férfiak. Mikor ő ott öltözött előttem én nem adtam ilyen nyilvánvalóan tudtára,hogy tetszik,amit látok.

-Tudod mit,inkább menjünk. - fogtam meg kezét és húztam magam után - Hova megyünk? - kérdeztem,mikor leértünk a nappaliba. Egymással szemben álltunk meg.

-Te rángatsz le a lépcsőn és én tudjam hova megyünk? - nézett rám ismét értetlen arccal,éreztem némi logikát abban,amit mondott. Már biztos az idegeire mehettem a hülyeségeimmel,de én ilyen vagyok.

-Jól van,igazad van. - mondtam nevetve és egy kissé elpirulva,mert ez egy kissé ciki volt számomra.

-Gyere,elviszlek egy nagyon jó helyre. - fogta meg kezem,most ő húzott maga után. Kabátot vettünk fel,majd beültünk az autójába. Kíváncsi voltam hova megyünk,de hiába kérdeztem volna,úgyse mondta volna el. Egyszer csak a keze a sebváltóról a combomra került,nagyon meglepődtem,de talán jól esett érintése. Majd egy étteremnél szálltunk ki.

-Ha ezt hamarabb mondod nem így öltözök. - néztem a göncre,amit viseltem.

-Miért? Én milyen ruhában vagyok....ez sem jobb! - mutatott magára,nevetni kezdett. Áááá,csak olyan vagy,mintha minimum egy divat vagy modell újságból léptél volna ki. Kívül - belül tökéletes;gondoltam. Még magamon is meglepődtem,hogy ilyenre gondolok.

Mikor beértünk egyszerűen nem hittem a szememnek, a pult mögött a bátyám barátnője állt. Nagyon megörültem neki,szinte olyan volt ő nekem,mintha a nem létező nővérem lett volna;ráadásul most hátha megtudhatok tőle valamit a bátyámról.

-JiHyun! - kiáltottam fel - Hát te? - kérdeztem,majd kijött a pult mögül és megölelt. - De rég láttalak... - mondtam és puszit nyomtam arcára. 

-Igen,nagyon rég volt már... - szólalt meg - Üljetek le oda,mindjárt megyek. - mondta,mi pedig leültünk oda ahova mutatott.

Zico szemszöge:

Reggel mikor elvittem őt a lakására,arra számítottam,hogy valami kisebb lakásban lakik,hisz azt hittem egyedül él. Sosem voltam az a nagy TV-zős típus,tudtam,hogy csak kapcsolgatni fogom és semmi kedvemre valót nem találok benne. Inkább felmentem az emeletre és a fürdőszoba előtt vártam őt. Meglepő dolgot tudtam meg róla....van egy bátyja,vele lakik,így már érthető a nagy lakás. De már 2 éve nem látta,hmmm érdekes "testvéri kapcsolat".Mikor ki jött a fürdőből,még a lélegzetem is elállt,pedig egyszerű szerelés volt rajta,de még ez is nagyon jól állt neki. Lehet,hogy kicsit hangosan,feltűnően mutattam ki,hogy tetszik amit látok. De egyszerűen ez a nő,ezt hozza ki belőlem,és nem tudok ellene mit tenni. Láttam rajta elpirult,nagyon aranyos volt. 

Már reggel tudtam hova fogom elvinni,egy étterembe.  Tökéletes hely arra,hogy jobban megismerjük egymást....talán kicsit jobban,mint "tanár-diák". Ahogy beértünk JaeKyung rögtön beszélgetésbe elegyedet a pult mögött álló lánnyal. Őt már én is és a fiúk is nagyon jól ismerjük,hisze elég sűrűn jövünk ide. Kyung már járt is vele,de folyton szakítanak a rajongók miatt,de mindig visszatalálnak egymáshoz,hisz nekik együtt kell lenniük. Már csak az érdekelt,hogy ők honnan ismerik egymást.

Leültünk az asztalunkhoz és vártuk,hogy JiHyun megérkezzen. Nem sokára itt is volt...

-Mit kértek? - jött oda - Egyébként gratulálok Zico,JaeKyung csodás lány,el ne szalaszd! - kacsintott rám

-Oh, mi neeeem,nem vagyunk együtt. - nevettünk mindketten.

- Á,értem. - mondta JiHyun - Szóval,mit hozhatok? 

-Pezsgőt vagy bort mindenképp. - mondtam - Én a szokásost kérem... - tettem hozzá,majd JaeKyung felé fordultam.

- Egy Vongolét. - mondta. Míg az ételünket vártuk beszélgettem vele kicsit a bátyáról. 

Amit akartam megtudtam róla. Busanban született,ahol ének és tánc tanár volt,onnan költöztek ide a bátyával kb 3-4 éve. Mikor a bátyja a barátnőjéhez költözött ő vissza ment Busanba. Elképesztő,hogy már 2 éve nem látta és nem beszélt a bátyával,pont úgy mint Kyung,ő a húgáról nem tud semmit. Biztos megfogják érteni egymást,jóba lesznek.

-Amúgy,honnan ismered JiHyunt? - kérdeztem rá,már nagyon kíváncsi voltam. Bár nők,köztük mindenki ismer mindenkit.

-Öhm,hát ő a bátyám barátnője. - motyogta.De hát ő Kyung barátnője!!? Nem értettem ezt az egészet. Vagy JiHyun csalja Kyungot,vagy a bátya körül nincs rendben valami.

-Sziasztok! - ült le hozzánk JiHyun - Vége a munka időmnek! - mondta örömködve,majd JaeKyung felé fordult. - Na mesélj csajszi,miújság veled,hogy vagy? Hogy-hogy újra itt vagy? 

-Zajlik az életem,pont mint 3 éve. Eljöttem Busanból,nagyon unalmas ott minden. Aztán eljöttem egy válogatásra,így lettem az ő tánctanáruk. - meséltem - A héten próbálok velük összeszokni,barátkozni.

-Értem. - simogatta meg vállam - Látom Zicoval egy hullám hosszon vagy. - mosolygott ránk,mire mindketten elpirultunk kissé.

-Tudod mit szerettem volna tudni tőled? - nézett komoly tekintettel JaeKyung,JiHyunra. - A bátyám...mondj már róla valamit! Kérlek... - könnyek gyűltek szemébe.

Ezzel engem is kíváncsivá tett,érdekelt mit lép erre JiHyun,hogy előttem is beszél e a fiúról,akivel csalja Kyungot.

-Hááááát,öhm....jól megvagyunk. - hamis mosoly. Rögtön kiszúrtam. - Kivéve azt a két "szakítást",de eddig mindig kibékültünk. - folytatta. Szeme sarkából végig engem figyelt. Jól tette. - Most jól megvagyunk. - még most is együtt van vele? De hát Kyung....

Valamit rejteget JiHyun, csak rá kell jönnöm mi az.

-De hát min szoktatok összeveszni? És ő most hol van? Te találkozhatsz vele,akkor én miért nem? - láttam JaeKyungon,hogy nagyon össze volt zavarodva és kétségbeesetten próbál kapaszkodni egy olyan emberbe aki magára hagyta....pedig a bátya.

JiHyun szemszöge:

A szívem megszakadt,hogy így kellett látnom őt,de megígértem a bátyának,hogy nem mondok semmit róla JaeKyungnak. Nem akarta bele keverni ebbe az egészbe,ami most körülötte történik,de ez érthető,hisz a kishúga meg kell,hogy védje. Még ha ilyen árat is fizet érte...

-A rajon...Vagyis tudod hullám-völgy. - majdnem sikerült elszúrnom mindent és elmondtam azt,amit nem kellene - Sajnálom,de most mennem kell. Majd még beszélünk. - hátráltam meg a kérdések elől. - Sziasztok! - nyomtam puszit JaeKyung homlokára,meghajoltam,majd minél gyorsabban eljöttem onnan.

Fájt így ott hagynom őt,de muszáj volt,az én "feladatom" is lett,hogy megvédjem őt az "őrült" emberektől . Most már arra kell törekednem,hogy semmit se tudjon meg. 

Sajnálom JaeKyung....