Randi /Bonyodalom/ (4.rész) [Omo,sajnálom Kyung:O]

JaeKyung szemszöge:

Mikor JiHyun felállt az asztaltól és válaszok nélkül elment,nagyon fájt...Vágytam arra,hogy megtudjam végre mi van a bátyámmal;hol van,mit csinál és,hogy miért nem keres engem. Tovább sírtam,szégyelltem magam,hogy az első "randinkon" így kifakadtam előtte,de nem tudtam bánni az érzéseimmel. Az Istenért is hiányzik a bátyám...
-Ummm,Zico.... - törölgettem könnyeim - Sajnálom,hogy így... - mondtam szipogva,ő a kezemre rakta kezét és vigasztalni kezdett.
-Semmi baj,csak nyugodtan. - mondta - Én itt vagyok neked. - felállt oda jött hozzám és leguggolt mellém. - Rám számíthatsz....
-Most,ha megbocsájtasz.... - álltam fel  - Ki megyek a mosdóba és rendbe szedem magam.
Még sirdogáltam kicsit a mosdóban,majd elfolyt sminkem megigazítottam,hajam pedig vissza feltűztem. Gondolatok cikáztak fejemben.
Miért nem mond nekem soha senki semmit? Miért ekkora titok? Lehet,hogy a bátyám már valahol kint él az utcán és egy rossz drogos,alkoholista és ezért nem mondják el. Szép kis példakép lenne....
-Itt vagyok. - ültem le - Még egyszer,sajnálom.
Nagyon jól éreztem magam vele egész nap,egész jól megtudtam őt így ismerni. Jól jönne,ha a többiekkel is eltölthetnék 1-1 napot,hogy őket is megismerjem.
-Mesélj még egy kicsit magadról! - mondta
-Hmmm,mit akarsz tudni? - tettem kezeim az asztalra,majd rátámaszkodtam bal kezemre -Elég unalmas és eseménytelen életem van. Soha nem történik velem semmi érdekes,amiről mesélhetnék. - kezdtem - Eddig csak  az volt,hogy találkoztam HyunA Unnie-val. Arról nem is beszélve,mikor a 2 fiú a bárpulton táncolt és próbált vetkőzni. Vicces volt. - nevettem - A legjobb pedig az volt,mikor felvetettek "tanárnak". - gondoltam vissza.
-Értem. - válaszolta - Valóban nagyon tehetséges vagy!
-Oh...ez jól esik! - éreztem,hogy elpirulok egy picit.
-És a bátyád? - kérdezte. Újból nála lyukadtunk ki,remek - Ő vele mi van?
-Tudod,JiHo. Ha nem gond,hogy így szólítalak. - bólintott,hogy nem,szóval folytattam. - Én lennék a legboldogabb,ha tudnék róla valamit... - játszottam a poharamban lévő pezsgővel - JiHyun volt az utolsó reményem...de ő se tud  semmit. - meséltem.
-Fura nekem ez a JiHyun... - mondta elgondolkodva
-Amíg együtt laktunk a bátyámmal sokszor aludt ott JiHyun,nagyon jóba voltunk,olyan nekem mintha a nővérem lenne. - mondtam - Aranyos lány,mindig beszédes és segítőkész volt....vagyis annak ismertem meg. - tettem hozzá
-Értem.
-Lassan indulnunk kéne. - néztem fel JiHora - Sejtésem szerint reggel korán kezdünk. - álltunk fel,Zico fizetett,majd távoztunk .
-Jól éreztem.... - kezdtünk bele egyszerre - Előbb te. - mondtuk ismét együtt;vicces volt.
-Jól éreztem magam veled. - mondtam,mikor már az ajtóm előtt álltunk. - Köszönöm ezt a napot Zico! - adtam puszit arcára.
-Ummm,lehetne,hogy csak akkor hívnál Ziconak,mikor dolgozunk? - kérdezte - A magán életemben jobban szeretem ha JiHonak hívnak.... - mondta,közben hátulról zavartan a hajába túrt.
-Persze. - bólintottam - Miért nem szóltál hamarabb? - mosolyogtam rá - Szóval JiHo,köszönöm.
-Köszönhetném én,hogy eljöttél velem. - mondta,majd egyre közelebb és közelebb jött hozzám;meglepődtem,hogy ennyire közeledett,de szemeim automatikusan lecsukódtak. Egyre jobban közeledett én pedig egyre jobban vártam,hogy mit fog tenni. Szelíd csókot lehelt homlokomra,majd szorosan magához húzott;elengedett,majd elment.
Abban a felejthetetlen pillanatban,mikor Zico magához húzott és megölelt....éreztem,hogy soha életemben nem akarok mást ölelni. Azt akarom,hogy csak öleljen meg,csak ő adjon nekem puszit,csókot,ő vigyen el vacsorázni. Nem akarok mást rajta kívül. Csak őt!  

Zico szemszöge:

Nagyon megsajnáltam őt,nekem is van bátyám,de ő sose tenne ilyet. Elképesztő,hogy tud úgy élni a bátyja még csak tudomást sem vesz a testvéréről. Hihetetlen....hogy tud így bánni egy idősebb testvér a kis húgával,akinek ezzel ellentétben védelmeznie kéne a húgát. Bele gondolni sem tudok milyen lehet JaeJyungnak. Végül is a bátyának lehetett valami oka arra,hogy ezt tegye a húgával.
Azért kíváncsi lennék arra az okra.
Kyung is hasonló helyzetben van,ő a húgával nem tarja a kapcsolatot. Azt mondta sose jöttek ki jól,ezért jobb is,hogy nem beszélnek egymással. De többet sose mond róla. Fura...Nem sokat tudunk a családjáról,nem beszél velünk róla. Akivel talán mindent megbeszél és,aki a legtöbbet tudja róla,az JaeHyo.
Mikor haza értem bementem a szobámba,majd hátra dőltem az ágyon és úgy mosolyogtam,mint egy idióta;nagyon boldog  voltam.
Kyung lépett be a szobába.
-Mi ez a boldogság az arcodon,JiHo? - jött közelebb - Már a konyhában észre vettem,sőt köszöntem is,de a rózsaszín köd a fejed felett....- mutatott fejem fölé,majd leült ágyamra.
-Kyung,én azt hiszem...azt hiszem kedvelem őt. - mosolyogtam - Igen. Kedvelem!! - sóhajtottam nagyot.
-Ezt értem... - vágott értetlen arcot - De kit? - borzolta össze hajam
-De...de nem mondod el senkinek?! - néztem mélyen szemeibe - Hyung,esküdj meg! - dobtam hozzá párnám.
-Esküszöm! - tette egyik kezét szívére,kis ujját nyújtotta felém.
-JaeKyung! - nyögtem ki.

Kyung Szemszöge:

Eleve az,hogy egy házban kell majd laknom JaeKyungal,ijesztő volt. Féltem,hogy hogyan fogok reagálni rá. Féltem,hogy rájön mindenre. Erre Zico belezúg...most már Zicotól is meg kell védenem őt.
-De hát tudod,hogy esélytelen,hogy bármi is legyen köztetek.... - mondtam
-Tudom,de... - már most féltem,hogy hogy fogja folytatni,ha bármi olyat mond róla,végül is van nálam párna. Mondjuk önvédelemből megfújtom. Nevetni kezdtem gondolataimon. - Kyung,én tudni akarom,hogy mivel lehet őt úgy igazán megnevettetni. Hogy mitől sírja el magát,hogy utána megvigasztalhassam. Érezni akarom,hogy milyen olyan férfinak lenni,aki mikor ő ránéz olyan mintha,én lennék neki a mesebeli herceg. - mondta. Meglepődtem,nem gondoltam volna,hogy JiHo ilyen mikor szerelmes valakibe;de ezt én akkor sem fogom hagyni.
-Viccesnek tartja,ha a fanok vicces képeket szerkesztenek rólunk,rólunk idolokról. Ha valaki bolondos fejet vág előtte,mosolyra készteti. Szereti a horror filmeket,viszont fél tőlük. Ha pókot lát könnyek gyűlnek szemébe,akármekkora is az a pók,nagyon fél tőlük. Mikor sötét van,akármire is van szüksége,inni akar vagy valami,inkább szomjan hal;miattam. - könnyek gyűltek szemembe,ahogy róla beszéltem,de ezen elmosolyodtam. Mindig ijesztgettem őt. - Szereti ha egy fiú tud romantikus is lenni,oda figyel rá,egy nap legalább 1x felhívja őt telefonon,hogy tudja mi van vele. Nagyon tud szeretni,annak ellenére mennyien játszottak már az érzéseivel. - mondtam mindezt,végig a plafont bámultam és a párnát,ami a kezemben volt azt szorítottam. 
Felálltam,majd elindultam ki.
-Ezeket te honnan tudod? - állt fel Zico mögöttem,ideges volt - Nem hallod?! - ordította hangosabban - Hozzád beszélek,Hyung! - megfogta ingem gallérját és a falhoz nyomott,hagytam magam - Válaszolj! Mi van köztetek? - szorította gallérom jobban.
JaeHyo és MinHyuk jöttek be a szobába.
-JiHo engedd őt el! - ordított rá MinHyuk,ahogy meglátta.
-Engedd már el! Hülye vagy? - rángatta le kezeit rólam JaeHyo.
-Megfoglak ölni,Kyung! - mondta - Le vadászlak,mint egy kutyát! - ordította,majd elrohant.
A fiúk szedtek össze a földről.
-Remélem nem esik semmi baja.... - mondtam

Zico szemszöge:

-Megfoglak ölni Kyung... - mondtam ki hangosan gondolataim a kocsiban ülve. - Még nem ismersz engem igazán. De most megismered,ki is az a Woo JiHo. - Vezettem;magam sem tudom,hogy merre vagy hova.
Megfogod bánni azt a napot,amikor akár egy ujjal is hozzá értél JaeKyunghoz. Ki fogom deríteni mi van köztük,és hogy mióta tart. Kyung nem fog többé a pofámba hazudni;szemét. JaeKyung az enyém,senki másé. Ő az enyém!! Nem fogja elvenni tőlem egy ilyen jelentéktelen ember,mint Kyung. Ő nem érdemli meg!!
Holnap megmutatom mindkettőjüknek,hogy milyen fából is faragtak igazából...