Túl féltékeny (6.rész)

Kyung szemszöge:

Még este úgy döntöttem,hogy meglátogatom JaeKyungot. Így is tettem...reggel rögtön hozzá mentem,hátha munkába is velem jön később. Percekig csak álltam ajtaja előtt,nem mertem kopogni. Féltem,hogy itt van JiHo,mert este nem jött haza,biztos ordibálna velem,ha itt találna. Végül kopogtam...Ideges voltam;nagyon.

Nyílt az ajtó...

-öhm... - túrtam zavartan hajamba - Jó reggelt JaeKyung. - mondtam.

-Szia,Kyung! - mosolygott rám - Gyere be. - nyitotta ki jobban az ajtót.

-Gondoltam meglátogatlak. Bár ma találkozunk,de arra gondoltam,vagyis...Őszintén..kíváncsi voltam hol laksz. - mondtam,mindig összezavarodtam,mikor vele beszéltem. Na de hogy ne tudnám hol lakik,hisz én vettem ezt a lakást. Meglepett,de minden úgy volt elrendezve,ahogy hagytam akkor. - Szép lakás...szép nagy. - szólaltam meg.

-Tudod,én és a bátyám...

-Tudom! - válaszoltam. Nagyon meglephette válaszom,arcán láttam,mosolyra késztetett. 

A konyhába mentünk,főzött kávét,ez így reggel nagyon jól fog esni,úgy siettem,hogy a dormban el is felejtettem inni. Egy macska tekergett a lábam alatt,megsimogattam.

-Nem tudtam,hogy van macskád. - mondtam.

-Nincs! - lepődött meg,amitől én is,ha nincs macskája,akkor ez kié? - Ja,ő. Csak...hogy is mondjam,találtam? Nem ő talált meg engem. - vette kezébe. Gügyögni kezdett neki. 

Soha nem gondoltam volna,hogy mi már bármikor is fogunk egy asztalnál ülni;még ha most ülünk is utoljára együtt,akkor is boldog voltam.

-Hol találom a mosdót? - kérdeztem - Tudod,macskát simogattam. - emeltem fel kezeim.

-Igen,kissé hullik a szőre. - nevetett - Egyébként,fent van az emeleten. - mondta. Ez egy jó ürügy volt,hogy feljussak az emeletre.

Ott hagytam,tovább beszélt a macskának,még fent is hallottam. - "Kyung bácsi nagyon kedves hozzám. "- mondta - "Nagyon megkedveltem őt Bob...nagyon.." - folytatta. - "Neked mi a véleményed róla?"  - dorombolni kezdett,JaeKyung a macskához bújt. Nem tudtam eldönteni,hogy most sírjak vagy nevessek. Vicces is volt,hogy ezt mondta,de egyben könnyfakasztó is,főleg,hogy már rég nem láttam őt. 2 év hosszú idő. Először valóban a mosdóba mentem,de ahogy a szoba mellett mentem el,amin a nevem volt;benyitottam. Minden ugyan úgy volt;a papírok,amiket az asztalon hagytam,a pizsamám amit a legjobban szerettem oda volt hajtogatva az ágyra,az öltönyöm pedig ugyanott lógott felakasztva a függöny tartón,és ami a legjobban meglepett az amit a szekrényen láttam;a levél...a levél amit írtam neki,mikor itt hagytam őt,ki volt ragasztva a szekrény ajtóra. 

Ha tehettem volna sírtam volna,ha megtehettem volna leszaladtam volna hozzá és mindent elmondtam volna neki,csak hogy visszajöhessek,de még nem teszem.

-Te mit csinálsz Kyung? - szólított meg - Az a tesóm szobája...eltévedtél? - Nem tudtam,hogy haragszik-e rám,nem tudtam ki venni a hangjából.

-Biztos nagyon szereted őt... - kezdtem - ...úgy tűnik,mintha minden úgy lenne ahogy ő hagyta. - mondtam. Remélem nem haragudott meg rám,hogy benyitottam.

-Tudod,ő az egyetlen testvérem,nagyon hiányzik nekem,ezért így hagytam. - közelebb jött és becsukta az ajtót. - Nem szerette,ha a dolgaihoz nyúltam. Nagyon kiakadna,ha más hogy lenne a szobája,mint volt,mikor vissza jön... - nevetett,közben egy kósza könnycseppet törölt le arcáról - ...persze,ha vissza jön. - fejezte be. Nagyon megsajnáltam őt,nem tudtam neki mit mondani. Mit mondhattam volna neki? - Én.. - szipogott -...nem tudom,hogy mi lenne a legjobb. Ha nem látnám őt többet,vagy hogy tudom,hogy van valahol egy bátyám,csak... - sírt - ...csak...nem kíváncsi rám. - sírta el magát végül,le akarta törölni őket,de nem hagytam. Magamhoz rántottam őt és szorosan öleltem.

 2 éve nem voltam ilyen boldog,mint most.

Álltam távolabb tőle. Amikor láttam sírni hirtelen úgy éreztem,hogy egy világ omlik össze bennem,hogy így látom őt. Láttam,ahogy a könnyek becsíkozzák arcát. Elviselhetetlen volt a tudat,hogy miattam sír,még ha ő nem is tudja.

-Nem tudom elviselni,hogy sírsz. - ráztam meg fejem - Akkor meg főleg nem,ha itt vagyok veled és helyette mosolyt tudok csalni arcodra. - töröltem le könnyeit és lágy csókot adtam homlokára.

Zico szemszöge:

Nagyon sajgott a fejem mikor felébredtem,ráadásul az autómban,szóval itt aludtam. Nem emlékeztem semmire,maximum részletekre,remélem nem tettem semmi olyat,amit most megbánok. Az órámra néztem;11 óra. Elfogok késni a próbáról,ha nem szedem össze magam gyorsan.

Felhívtam U-kwont. Megpróbáltam kifaggatni,hogy nem tud-e valamit a tegnapi napomról,mert talán ittam és most az autómban fekszem,irtózatos fej fájással.

-JiHo,nem tudom. -válaszolta -  A próbán mindenkivel bunkó voltál,főleg JaeKyunggal és Kyunggal. Aztán összevesztél JaeHyoval... - fejezte be.

Megköszöntem,hogy elmondta és,hogy számíthatok rá annak ellenére,amilyen mostanában vagyok. Hát persze,tegnap este JaeKyungnál voltam;veszekedtünk. Bocsánatot kell kérne tőle.

Kopogtam,de senki nem nyitott ajtót,mivel nyitva volt bementem. Mindenhol szét néztem de nem volt sehol,ezért az emeletre mentem. Mikor megláttam,hogy Kyung és JaeKyung az ajtó előtt ölelték egymást,könnyek gyűltek szemembe.

Hazudtak nekem,és ez fájt a legjobban...

Nevetni és tapsolni kezdtem kínomban.

-....és én még bocsánatot akartam kérni tőletek. - mondtam,ahogy rám néztek - Hát persze,hogy nincs köztetek semmi,biztos ezt is beképzelem magamnak és csak féltékeny vagyok. - játszottam rá kicsit. Nevettem,de közben könnyeztem.

-JiHo,JiHo várj... - jött utánam JaeKyung.

-Ember,félre érted. - állított meg Kyung.

-Ne szólj hozzám...TE NE! - ordítottam. Mérgesebb lettem és megütöttem őt,a földre esett. Utoljára JaeKyungra néztem,majd ott hagytam őket.

Végeztem veled Park JaeKyung...egy életre végeztem veled!! 

JaeKyung szemszöge:

 Hihetetlen jól esett,hogy Kyung magához ölelt,nagyon jól éreztem magam a társaságában. Jó volt tudni,hogy van egy ember,akire minden titkom rá bízhatom,aki mellettem áll,akinek bármit elmondhatok,mert mindenben mellettem áll és nem csap be. Már most olyan volt nekem,mint bátyám helyett bátyám,vagyis addig amíg az igazit meg nem találom...de a legfontosabb a legjobb barátom.

Tapsolást és hangos nevetést hallottam a hátam mögött.

-...és én még bocsánatot akartam kérni. - szólalt meg Zico. Mindig pont rosszkor érkezik. Ezt már ha akartam volna se tudtam volna kimagyarázni,báár szerintem nem is akartam.

Mikor megláttam,hogy JiHo megütötte Kyungot,egyszerre ijedtem meg és esett nagyot a szememben Zico. Dühös voltam rá;nagyon. Ha Kyung nem feküdne a földön,Zico után mentem volna és akkor most ő feküdne a földön.

-Kyung...Kyung,jól vagy? - segítettem fel, a kanapéra fektettem. - Hozzak valamit? Vizet,vagy párnát,akármit? - kérdeztem aggódva.

-Nem,nem kell. - mondta - JaeKyung...

-Igen? 

-Köszönöm. - arcon puszilt.

Egész nap vele voltam,segítettem neki mindenben,hoztam neki amit kért,főztem neki ebédet. Egyszóval,ápoltam. Nem engedhettem,hogy visszamenjen a Dormba,így nem engedhettem autóba ülni. Szédült,hányingere volt,fájt a feje,így veszélyes lett volna vezetnie. A fiúkat is felhívtam,hogy ne aggódjanak itt van nálam,biztonságban és hogy nem esett azon kívül semmi baja,hogy Zico kiütötte. Elmondtam nekik,hogy mi történt,és végül az érvemet is megértették miért alszik ma itt.

-Beszéltem a fiúkkal. - mentem be a szobába. Szépen megágyaztam neki a bátyám szobájába,vittem be neki vizet és narancslevet az éjjeli szekrényre. Ez az első alkalom,hogy itt alszik valaki ebben a szobában,mióta a bátyám itt hagyott. - Azt mondták,hogy holnap,ha tudnak eljönnek érted.  - ültem le ágya szélére. - Most pedig aludnod kell,hogy kialudd a fejfájást. - adtam puszit homlokára. - Jó éjt! - mondtam,majd felálltam és kimentem.

Jó volt a tudat,hogy ma végre nem vagyok egyedül,még ha csak 1 éjszakára is. Bár annak jobban örülnék,ha végre a bátyám aludna itt,azzal én is nyugodtabb lennék...

Egyenlőre pedig azt várom,hogy Kyung jobban legyen. Nem értem JiHo miért mindig Kyungon tölti ki a mérgét,csak mert féltékeny...túl féltékeny. Nem vagyok együtt se vele,se Kyunggal...de ha így folytatja közelebb kerülök Kyunghoz...amit nem is bánnék! 

Harag (5.rész)

JaeKyung szemszöge:

Reggel mikor felébredtem különösen jobban éreztem magam,mint tegnap. Talán a tegnapi randi Zicoval,talán az,hogy úgy kezelt engem,ahogy még senki. Rég éreztem már magam nőnek. Nem tudom mitől lehet,de éreztem,hogy jó napom lesz,és ezt neki köszönhetem.

A konyhába mentem,Bob jött oda nyávogva,hogy éhes. Tegnap este szereztem be őt magamnak,vagyis mentettem meg. Tegnap miután Zico elment,utána hallottam meg,hogy nyávog. Egy fán volt a ház előtt,fent rekedt. Felmásztam nagy nehezen és lehoztam,még jó hogy nem volt magasabban. Nagyon hálás volt érte. Legalább most már nem vagyok egyedül.

-Oh,Bob. - vettem fel ölembe,míg kávéztam. Nem volt nehéz nevet választani neki,mindig is szerettem volna egy fiú cicát,akit így nevezhetek majd. - Éhes vagy,igaz? - nyávogott,hozzám bújt,szóval igen. Felálltam a hűtőhöz mentem,követett. Nem tudtam mit adhatnék neki,1000 éve nem volt cicám,de végül a tejnél maradtam. - Egyenlőre be kell érned ezzel. Este pedig hozok neked mindent,amire szükséged van. - simogattam meg buksiját miközben ivott. Mosolyogva néztem,ahogy az utolsó korty tejet is megissza,majd mosakodni kezdett. Nem hiába ők a legtisztább állatok. Nagyon régen volt cicám,még kislány voltam,mikor a bátyámtól kaptam egyet,Cirminek hívták. De ennek már legalább 10 éve.

Kopogtak. Nem tudtam ki lehet az ilyen reggel.

-Megyek! - kiáltottam,közben magamra vettem köntösöm - Taeil! - lepődtem meg látogatómon.

- Te még mindig pizsamában vagy? - csodálkozott.

-Omo,el is felejtettem. - mondtam,majd a szobámba rohantam. Kényelmes öltözéket választottam,fekete-ülepes nadrágot hozzá szürke atlétát,elvégre is táncolni fogunk,és számomra ez volt a legkényelmesebb.

-Sajnálom fiúk! - kicsit késve érkeztem meg az első "órára",szégyelltem magam,de teljesen kiment a fejemből.

-Semmi gond,de ilyen többet ne legyen! Rendben? - jött oda Kyung és végig hátamat simogatta. Ő nagyon intelligens,kedves,illedelmes fiú,olyan akibe elsőre bele lehet szeretni,de közben nagyon bolondos,vicces is,magyarán olyan,akivel letudnád élni az életed.

Végül azon kaptam magam,hogy Kyungot bámulom,rögtön elkaptam róla tekintetem.

-Kyung,szerintem ezt legközelebb kevesebb szerelemmel a hangodban mond! - szólalt meg hirtelen  Zico - Nem,JaeKyung ennek ma sem kellett volna elő fordulnia! - mondta. Meglepődtem tegnap nem ilyen volt,sőt...

-JiHo,mondtam,hogy sajnálom. - néztem rá,de ő még csak felém se nézett.

-ZICO!! - förmedt rám. Még csak rá sem ismertem.

-Szerintem inkább kezdjük. - szólt közbe MinHyuk,és elrángatta Zicot a terem másik végébe,ezzel lehet az életem mentette meg. 

-Rendben! Mivel? Melyik számmal? - kérdeztem remegő hanggal. Szeretek táncolni,de most inkább sírni,ordítani lett volna kedvem,de nem lehetett. Reggel még madarat lehetett volna fogatni velem,most meg...most a sírás szélén álltam,és mindezt miatta.

Nagyon precízen táncoltam,mint mindig. Ez volt az életem,hogy táncolhassak. Ilyenkor kizártam a külvilágot,a gondjaim és csak a zenére és a táncra figyeltem.

Zico szemszöge:

Ahogy tegnap elterveztem úgy voltam ma bunkó mindenkivel,leginkább Kyunggal és JaeKyunggal. Nem akartam ezt,de amíg nem mondják el mi van köztük,addig ne várjanak mást.

Már legalább 2 órája próbáltunk,ha nem több ideje,fáradt voltam,de nem álltam meg,ahogy a többiek,bebizonyítom nekik,hogy jó leader vagyok.

-Ügyetlen! - mondtam Kyugnak,mikor eltévesztette a lépést és véletlen nekem jött - Szólhatnék valakinek,hogy legközelebb úgy válogassanak össze bandát,hogy az kevésbé bénákból álljon. Ez velünk többiekkel szemben nem fair,hogy mi mindent jól csinálunk. - Kyung nem szólt semmit. Helyes,ügyes fiú.

-JiHo,most már fejezd be! - ordított rám JaeHyo

-Mert ha nem? - másztam JaeHyo arcába,egész közel - Esetleg kiszeretnél szállni a bandából? Elintézhetem ha gondolod.... - mondtam dühösen -  A leadered vagyok! - ordítottam.

-Én pedig a Hyungod!  - lökött el magától - És tiszteletlen vagy! - mondta - Kis gyerek,büntetést akarsz? Elintézhetem... - vágott vissza.

Kyung szemszöge:

-Mára befejeztük! - mondta Zico,majd kiment a teremből. JaeKyung utána akart menni,de megállítottam.

-Hagyd! - álltam elé - Ne menj utána...előbb-utóbb megnyugszik. - mondtam

-De... - kezdte. 

-Nem! Nincs de! - jött oda U-Kwon 

-Nem rohangálhatunk mindig utána. - fejezte be P.O

-Értem! - hajtotta le fejét - Akkor végeztünk mára,egyébként ügyesek voltatok. - mondta. Pont olyan szép a mosolya,mint amire emlékeztem.

-Gyere,haza viszlek! - karolta át Taeil.

Nekem is vele kellett volna mennem,de kevésbé feltűnően kell közelednem hozzá...

Zico szemszöge:

Egy ideig csak kocsikáztam és gondolkodtam,majd egy bárban kötöttem ki. Alkoholt ittam,de kocsiba ültem...baleset nélkül megúsztam. JaeKyunghoz mentem. Először csak ültem az autóban és az ablakát bámultam. Végül felmentem;nagy nehézségek árán,de felértem.

-JaeKyung...JaeKyung,hol vagy? - ordítottam végig a folyosón. Dörömböltem az ajtón,de nem nyitotta ki,akárhogy ütöttem az ajtót. - Biztos itt van Kyung....Én tudom! - dőltem neki az ajtónak.

-Zico. Mit csinálsz itt? - segített fel a földről. A vállának dőltem. - Jézusom,te részeg vagy. - tolt el magától. Majd bementünk és a kanapéra ültetett. Magamra rántottam és a nyakába pusziltam. - Engedj el JiHo! - szállt le rólam.

-Miért csalsz meg? - néztem rá - Tudom,hogy megcsalsz! De miért? - kaptam keze után - Gazdag vagyok,Korea egyik leghíresebb bandájának a leadere vagyok,jól nézek ki,mindenem meg van,neked ez még sem elég. - felpofozott. 

-Nem vagyunk együtt! - ordított rám - Amiket felsoroltál...ha veled is lennék,akkor sem ezek miatt. - ordibált velem.

-Hol voltál reggel? Kyung itt volt nálad,azért késtél? - kérdeztem,erre még egy pofonnal válaszolt. 

-Mielőtt nem lettem a tánc tanárotok,azt sem tudtam,hogy ki vagy te és ki az a Kyung! 

-Hazudsz...

-Na ide figyelj édesem. - kezdte - Én vagyok az egyetlen,aki oda figyel rád,mindenben csak én állok melletted,mert másokat elmarsz magad mellől,ahogy engem is,de én mégis vagyok olyan hülye és itt vagyok neked még mindig. - járkálni kezdett - Még a csapattársaid is azt mondták nekem,hogy hagyjalak,majd megnyugszol;de én nem tettem. Kiálltam érted,pedig ezek szerint nem érdemled meg. - meglepődtem,nem gondoltam volna,hogy ezt tette. Valóban egy lúzer vagyok,igaza van - Én vagyok az egyetlen,aki tényleg szeret téged,annak ellenére,hogy ma is hogy bántál velem. Melletted állok,mert tudom,hogy jó ember vagy,de ami sok az sok... - állt meg velem szemben - Erre idejössz,majd hogy nem rám töröd az ajtót az éjszaka közepén és számon kérsz? - dühös volt rám...nagyon -  Nem érdemled meg,hogy szeresselek téged,vagy bárki szeressen...egyáltalán nem.És most menj el... - mutatott az ajtó felé.

- De.... - be sem bírtam fejezni a mondatom,közbe szólt.

-Menj el kérlek... - mondta ismét.

-Az ajtóhoz mentem,majd hátra néztem rá;sírt.

-Szeretlek... - mondtam halkan,majd magára hagytam.