JaeKyung szemszöge:
Reggel mikor felébredtem különösen jobban éreztem magam,mint tegnap. Talán a tegnapi randi Zicoval,talán az,hogy úgy kezelt engem,ahogy még senki. Rég éreztem már magam nőnek. Nem tudom mitől lehet,de éreztem,hogy jó napom lesz,és ezt neki köszönhetem.
A konyhába mentem,Bob jött oda nyávogva,hogy éhes. Tegnap este szereztem be őt magamnak,vagyis mentettem meg. Tegnap miután Zico elment,utána hallottam meg,hogy nyávog. Egy fán volt a ház előtt,fent rekedt. Felmásztam nagy nehezen és lehoztam,még jó hogy nem volt magasabban. Nagyon hálás volt érte. Legalább most már nem vagyok egyedül.
-Oh,Bob. - vettem fel ölembe,míg kávéztam. Nem volt nehéz nevet választani neki,mindig is szerettem volna egy fiú cicát,akit így nevezhetek majd. - Éhes vagy,igaz? - nyávogott,hozzám bújt,szóval igen. Felálltam a hűtőhöz mentem,követett. Nem tudtam mit adhatnék neki,1000 éve nem volt cicám,de végül a tejnél maradtam. - Egyenlőre be kell érned ezzel. Este pedig hozok neked mindent,amire szükséged van. - simogattam meg buksiját miközben ivott. Mosolyogva néztem,ahogy az utolsó korty tejet is megissza,majd mosakodni kezdett. Nem hiába ők a legtisztább állatok. Nagyon régen volt cicám,még kislány voltam,mikor a bátyámtól kaptam egyet,Cirminek hívták. De ennek már legalább 10 éve.
Kopogtak. Nem tudtam ki lehet az ilyen reggel.
-Megyek! - kiáltottam,közben magamra vettem köntösöm - Taeil! - lepődtem meg látogatómon.
- Te még mindig pizsamában vagy? - csodálkozott.
-Omo,el is felejtettem. - mondtam,majd a szobámba rohantam. Kényelmes öltözéket választottam,fekete-ülepes nadrágot hozzá szürke atlétát,elvégre is táncolni fogunk,és számomra ez volt a legkényelmesebb.
-Sajnálom fiúk! - kicsit késve érkeztem meg az első "órára",szégyelltem magam,de teljesen kiment a fejemből.
-Semmi gond,de ilyen többet ne legyen! Rendben? - jött oda Kyung és végig hátamat simogatta. Ő nagyon intelligens,kedves,illedelmes fiú,olyan akibe elsőre bele lehet szeretni,de közben nagyon bolondos,vicces is,magyarán olyan,akivel letudnád élni az életed.
Végül azon kaptam magam,hogy Kyungot bámulom,rögtön elkaptam róla tekintetem.
-Kyung,szerintem ezt legközelebb kevesebb szerelemmel a hangodban mond! - szólalt meg hirtelen Zico - Nem,JaeKyung ennek ma sem kellett volna elő fordulnia! - mondta. Meglepődtem tegnap nem ilyen volt,sőt...
-JiHo,mondtam,hogy sajnálom. - néztem rá,de ő még csak felém se nézett.
-ZICO!! - förmedt rám. Még csak rá sem ismertem.
-Szerintem inkább kezdjük. - szólt közbe MinHyuk,és elrángatta Zicot a terem másik végébe,ezzel lehet az életem mentette meg.
-Rendben! Mivel? Melyik számmal? - kérdeztem remegő hanggal. Szeretek táncolni,de most inkább sírni,ordítani lett volna kedvem,de nem lehetett. Reggel még madarat lehetett volna fogatni velem,most meg...most a sírás szélén álltam,és mindezt miatta.
Nagyon precízen táncoltam,mint mindig. Ez volt az életem,hogy táncolhassak. Ilyenkor kizártam a külvilágot,a gondjaim és csak a zenére és a táncra figyeltem.
Zico szemszöge:
Ahogy tegnap elterveztem úgy voltam ma bunkó mindenkivel,leginkább Kyunggal és JaeKyunggal. Nem akartam ezt,de amíg nem mondják el mi van köztük,addig ne várjanak mást.
Már legalább 2 órája próbáltunk,ha nem több ideje,fáradt voltam,de nem álltam meg,ahogy a többiek,bebizonyítom nekik,hogy jó leader vagyok.
-Ügyetlen! - mondtam Kyugnak,mikor eltévesztette a lépést és véletlen nekem jött - Szólhatnék valakinek,hogy legközelebb úgy válogassanak össze bandát,hogy az kevésbé bénákból álljon. Ez velünk többiekkel szemben nem fair,hogy mi mindent jól csinálunk. - Kyung nem szólt semmit. Helyes,ügyes fiú.
-JiHo,most már fejezd be! - ordított rám JaeHyo
-Mert ha nem? - másztam JaeHyo arcába,egész közel - Esetleg kiszeretnél szállni a bandából? Elintézhetem ha gondolod.... - mondtam dühösen - A leadered vagyok! - ordítottam.
-Én pedig a Hyungod! - lökött el magától - És tiszteletlen vagy! - mondta - Kis gyerek,büntetést akarsz? Elintézhetem... - vágott vissza.
Kyung szemszöge:
-Mára befejeztük! - mondta Zico,majd kiment a teremből. JaeKyung utána akart menni,de megállítottam.
-Hagyd! - álltam elé - Ne menj utána...előbb-utóbb megnyugszik. - mondtam
-De... - kezdte.
-Nem! Nincs de! - jött oda U-Kwon
-Nem rohangálhatunk mindig utána. - fejezte be P.O
-Értem! - hajtotta le fejét - Akkor végeztünk mára,egyébként ügyesek voltatok. - mondta. Pont olyan szép a mosolya,mint amire emlékeztem.
-Gyere,haza viszlek! - karolta át Taeil.
Nekem is vele kellett volna mennem,de kevésbé feltűnően kell közelednem hozzá...
Zico szemszöge:
Egy ideig csak kocsikáztam és gondolkodtam,majd egy bárban kötöttem ki. Alkoholt ittam,de kocsiba ültem...baleset nélkül megúsztam. JaeKyunghoz mentem. Először csak ültem az autóban és az ablakát bámultam. Végül felmentem;nagy nehézségek árán,de felértem.
-JaeKyung...JaeKyung,hol vagy? - ordítottam végig a folyosón. Dörömböltem az ajtón,de nem nyitotta ki,akárhogy ütöttem az ajtót. - Biztos itt van Kyung....Én tudom! - dőltem neki az ajtónak.
-Zico. Mit csinálsz itt? - segített fel a földről. A vállának dőltem. - Jézusom,te részeg vagy. - tolt el magától. Majd bementünk és a kanapéra ültetett. Magamra rántottam és a nyakába pusziltam. - Engedj el JiHo! - szállt le rólam.
-Miért csalsz meg? - néztem rá - Tudom,hogy megcsalsz! De miért? - kaptam keze után - Gazdag vagyok,Korea egyik leghíresebb bandájának a leadere vagyok,jól nézek ki,mindenem meg van,neked ez még sem elég. - felpofozott.
-Nem vagyunk együtt! - ordított rám - Amiket felsoroltál...ha veled is lennék,akkor sem ezek miatt. - ordibált velem.
-Hol voltál reggel? Kyung itt volt nálad,azért késtél? - kérdeztem,erre még egy pofonnal válaszolt.
-Mielőtt nem lettem a tánc tanárotok,azt sem tudtam,hogy ki vagy te és ki az a Kyung!
-Hazudsz...
-Na ide figyelj édesem. - kezdte - Én vagyok az egyetlen,aki oda figyel rád,mindenben csak én állok melletted,mert másokat elmarsz magad mellől,ahogy engem is,de én mégis vagyok olyan hülye és itt vagyok neked még mindig. - járkálni kezdett - Még a csapattársaid is azt mondták nekem,hogy hagyjalak,majd megnyugszol;de én nem tettem. Kiálltam érted,pedig ezek szerint nem érdemled meg. - meglepődtem,nem gondoltam volna,hogy ezt tette. Valóban egy lúzer vagyok,igaza van - Én vagyok az egyetlen,aki tényleg szeret téged,annak ellenére,hogy ma is hogy bántál velem. Melletted állok,mert tudom,hogy jó ember vagy,de ami sok az sok... - állt meg velem szemben - Erre idejössz,majd hogy nem rám töröd az ajtót az éjszaka közepén és számon kérsz? - dühös volt rám...nagyon - Nem érdemled meg,hogy szeresselek téged,vagy bárki szeressen...egyáltalán nem.És most menj el... - mutatott az ajtó felé.
- De.... - be sem bírtam fejezni a mondatom,közbe szólt.
-Menj el kérlek... - mondta ismét.
-Az ajtóhoz mentem,majd hátra néztem rá;sírt.
-Szeretlek... - mondtam halkan,majd magára hagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése