Mindig,mindenhol ott van (8.rész)

Zico szemszöge:

-Mit keresel itt? - kérdeztem újra.
-öhm,szórakozom.... - 'nyögdécselte' - De ugyanezt kérdezhetném én is tőled. - mondta - Zico,te követsz engem? - mérges lett.
-Te nem vagy normális JaeKyung. - kínomban felnevettem - Majd pont téged követlek...chhh. Attól,mert ilyen csinos lettél,nem kéne ennyire fent hordanod az orrod. - kacsintottam rá.
-Zicoooo,jössz már? - mondta nyájasan MinHee és kezeit hátulról nyakam köré fonta. Leráztam magamról kezeit. - Hát ez meg ki? - bújt elő hátam mögül - Dongsaeng,kopj le. Zico az enyém. - puszilta meg arcom.
-Ugyan kislány,neked csak JaeKyung... - kacsintott MinHeere. - De tudod mit...a tied lehet! - nevetett - Ja,és csak,hogy tudod szerintem jobban jársz ha hanyagolod őt...a szomorú tény,hogy nem csak te vagy az egyetlen lány az életében... - ment hozzá egész közel. Ha valakit megkéne fenyegetnem,biztos JaeKyungot kérném meg,hogy tegye meg helyettem. Elég profi ebben. - ....még meg kell küzdened a fél várossal,hogy csak te legyél neki. - szeme sarkából rám nézett,majd elindult.
-Mégis mit jelentsen ez Zico? - vont kérdőre.
-Ugyan,akadj már le rólam! - emeltem fel hangom - Komolyan azt hitted,hogy bármi is lesz köztünk? Szívecském először néz magadra,aztán arra a lányra,aki az előbb beszélt neked. - flegma voltam vele -  Ugye már látod a különbséget? - pénzt vágtam hozzá,elégedjen meg ennyivel.
-JaeKyung,JaeKyung várj meg! - indultam utána,de eltűnt a tömegben. MinHee elém állt,Istenem....kopjon már le.
- Azt hiszed,hogy a pénzeddel mindent elintézhetsz,hogy azzal mindent megoldasz...hát nem! - felpofozott,majd elment. Egyedül maradtam,JaeKyung faképnél hagyott és még az esti hancúrozásom is ugrott.


JaeKyung Szemszöge:

-Te mit keresel itt? - jobban nem is indulhatott volna az estém. Mindig ott van,ahol nem kéne lennie,minden pillanatom tönkre teszi. Ráadásul még a legújabb ringyójával is  összetűzésbe kerültem. Végül is jó volt szembe nézni az ellenféllel. De nem valami érdekes teremtés,egyszerűen még csak akadályt sem láttam benne. Eléggé kislányosan néz ki és viselkedik és még ő DongSaengez engem...vicces. Nem tudtam ehhez a jelenethez semmit sem fűzni,se energiám,se időm nincs JiHo hülyeségeire. Otthagytam őket,de amint hallottam JiHo estéjének annyi. Ha nem látom meg Hyunát italokkal a kezében,kínos nevetésben törtem volna ki az előbb történtekre gondolva.
-HyunA,menjünk! - álltam meg előtte. Meglepett arcot vágott,de nem tudtam neki elmondani,hogy miért akarok ilyen hirtelen távozni,mert az adrenalin szintem még mindig az egekben volt. Ha meg is próbáltam volna neki elmondani az úgy is csak makogásba végződne.
Nem nagyon akart eljönni és még a barátai is eljöttek,jól érezte magát. Felajánlottam neki,hogy maradhat,ha akar majd haza jövök taxival,de nem engedte,hogy taxizzak,ezért eljött velem. Otthon mindent elmondtam neki,hogy mi történt,ezért megértette,hogy miért akartam ilyen hirtelen haza jönni. Végül egyedül maradtam,HyunA haza ment,mert fáradt volt és ez látszott is rajta.
Már én is lefekvéshez készülődtem,lezuhanyoztam,fogat mostam és még új ágyneműt is húztam. De próbálkozásom,hogy hamarabb fekszem le,mert reggel korán kelek,kudarcba fulladt.
Köntösbe bújtam és ajtót nyitottam,nem kellett volna...
-Zico...vagyis JiHo,hagyj békén! - csuktam volna rá az ajtót,de oda tette lábát,majd belépett az ajtón. - Mit akarsz már megint? - kérdeztem,összefontam kezeim mellkasom előtt.
-Beszélni akarok veled. - mondta. Feleslegesen jött,részemről nem volt miről  beszélnünk. -Inkább bocsánatot kérni. - a földet kezdte bámulni.
-Chhh... - nevettem arcába - Azt mondtad,hogy nem fogsz tőlünk bocsánatot kérni. - mentem be a konyhába,utánam jött. Hogy lehettem olyan hülye,hogy beengedtem a lakásomba. De úgy éreztem,hogy ő is és én is megérdemlünk annyit,hogy ezt megtudjuk beszélni és adjunk egymásnak még egy esélyt. Bár,úgyis elszúrja,majd ezt is. - Akkor mond. - támaszkodtam neki a konyhapultnak.
-Nem tudom,hogy hol kezdjem.... - mondta. - Figyelj! Te vagy az egyetlen lány az életemben,aki iránt bármit is éreztem a 20 évem alatt. - vallotta be - A többi lány rajongtak és rajonganak értem,minden kívánságomat áhítva várják,mindent megtennének,hogy az övék legyek,akár egy éjszakával is beérnék,de egyikük sem érdekel annyira,mint te. - jött közelebb,és megfogta kezeim,de kihúztam őket kezéből és arrébb mentem. -  Benned látok valamit,valami vadat és megközelíthetetlent. Talán a tudat,hogy sose fogsz belém szeretni! Tisztában vagyok vele,hogy nem tekintesz rám úgy,mint egy férfire,hogy magasról teszel rám,a pénzemre és a kibaszott hírnevemre. - idegesebb lett,ahogy erről beszélt - Mégis beléd szerettem... - arcomba lógó hajtincsem fülem mögé rakta - Nem tudom mi vonz benned ennyire,talán az,hogy te vagy az egyetlen,aki nem rajongással nézel rám,talán az,hogy nem érdekel semmi,ami az enyém.Úgy tekintesz rám,mint egy átlagos,hétköznapi srácra a sok közül. De nem vagyok az...pedig néha annak örülnék a legjobban,ha az lehetnék. - mintha szomorúságot láttam volna szemeiben. Igaza volt egy átlagos srácot láttam benne,mert hiába az,aki én azt láttam benne,ami szeretett volna lenni. Szeretem őt,de mivel a tánctanára vagyok,így esélytelen,hogy bármi is legyen köztünk,és ezt ő is tudja. De vonz engem,egyszerre taszít és vonz magához.Ezért van az,hogy nem tudom mit érzek iránta,egyszerűen nem tudom eldönteni. Mikor ezzel az aranyos,'szerelemes' énjével vagyok,egyre jobban magába bolondít és olyankor egy életen át tudnék vele élni,de mikor a bunkó,flegma énje előjön,akkor nem tudom elviselni,ha a közelemben van,ha beszél hozzám,vagy csak rám néz. - ....mert valójában neked mindig is átlagos leszek,de a tudat,hogy közben mást gondolsz rólam,belülről darabokra tép szét. Ha nem látlak nem érzem magam egésznek,nem tudok reggel úgy felkelni,hogy tudom még mindig haragszol rám,a szívem szomorúan ver,ha boldog párokat látok kézen fogva sétálni,mert tudom,hogy nem szeretsz viszont. Szeretnélek moziba vinni,a legjobb éttermekbe,kézen fogva akarok sétálni veled,miközben a naplementét nézzük,vagy egyszerűen már csak az is elég lenne,ha otthon ülnék egymás karjaiban és csak egymásnak lennénk....mert szeretlek és tudnám,hogy te is engem. - szorított magához,majd elengedett - De te is ugyan azt gondolod,mint a többiek,hogy egy beképzelt,bunkó,öntelt hólyag vagyok,aki a pénze és a hírneve mögé rejtőzik. Mert ez így van...bujkálok. Senki nem ismer igazán,sose merem másoknak megmutatni az igazi énem,mert akkor mindenki rájönne a gyengéimre és akkor megtudnának bántani. Ezt nem akarom...nagyon nem. - nagyon sajnáltam őt. Én sose tudtam volna ilyen életet élni,bár egy csekély fájdalmát áttudtam érezni. Sose voltak igazi barátaim,vagy utáltak az iskolában,mert mindenki 'pénzes apuci elkényeztetett kislányának tartottak',vagy csak a pénze miatt barátkoztak velem. A családom volt az egyetlen,akikre mindig számíthattam és számíthatok! Szomorú,de sose voltak barátaim. - Bár mennyire is próbálok ez ellen tenni,hogy megszeresselek,egyszerűen nem megy. Rád gondolok,rólad álmodom éjszakánként,muszáj,hogy lássalak téged,megérintselek,vagy csak halljam a hangod. Nekem ezekre van szükségem,hogy egész legyek! - tudtam,vagyis gondoltam,hogy érez irántam valamit,de azt nem,hogy ennyire. - JaeKyung,nekem szükségem van rád!!!
Ezek után ki ne tudna neki megbocsájtani. Megcsókoltam....

Próbálni őt elfelejteni...sikertelenül (7.rész)

Kyung Szemszöge:

Este,ahogy JaeKyung kiment a szobából nagyon sokáig csak forgolódtam az ágyban. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam,hogy itt vagyok és hagyom,hogy a húgom,aki nem is tudja ki vagyok,ő ápol engem. Végül mégis elnyomott az álom,a picsába is,jó volt újra itt aludni.

Még tegnap kieszeltem ,hogy meglepem JaeKyungot valamivel,mondjuk egy reggelivel,de megelőzött engem. Az ágyam szélén ült egy tálcával a kezében,amin zabpehely volt és mellette tej. A legjobb reggeli...mindig ezt eszek reggelente,mert  folyton sietünk próbálni. Nagyon örültem,hogy ennyit kedveskedik nekem,pedig nem voltam beteg,csak volt egy szép nagy monokli a szemem alatt. Viszont most már nekem is tennem kéne valamit,amivel én kedveskedem neki.

-Igazán nem kellett volna. - mondtam rögtön.

-Ugyan. - legyintett kezével.

-Köszönöm.... - végig simítottam arcán. Elpirult. Megijedtem;lehet ezt nem kellett volna. Nem magamba akarom bolondítani,egyszerűen csak közel szeretnék lenni a húgomhoz.

JaeKyung kiszaladt a szobából,remélem nem miattam. Aztán hangos beszélgetést hallottam a földszintről,biztos a fiúk jöttek.

JaeHyo Szemszöge:

Még reggel próba előtt elmentünk Kyungért. Nem gondoltam volna,hogy Zico idáig megy el,hogy megüti Kyungot,de megtette. Ezért még biztos számolok Zicoval és szerintem a főnök is. Nem akartam,hogy JiHo-t kirúgják vagy valami baja legyen ebből,mert e-mellett jó leader és jó barát,de ezt nem folytathatja így.

-Így aztán lehet élni Hyung! - ugrott az ágyba fekvő helyzetbe P.O,ahogy beértünk a szobába.

-Maknae! - kiáltott rá Kyung nevetve,majd lelökte az ágyról,ahogy egy nagy puffanással ért földet.

-JaeKyung,JaeKyung. - ment oda hozzá és a fejét fogta. - Most engem is kényeztetsz,ugye? - majd befeküdt az ágyba. Kyung már az ágy szélén ült,ezért könnyen össze tudta borzolni P.O haját. - ...fáj. - nyafogta,de senki nem vett róla tudomást.

-Nem gondoltam volna,hogy JiHo ekkorát tud ütni. - ment közelebb MinHyuk és megtapogatta Kyung arcát,aki felszisszent,mivel még mindig fájhatott neki.

Lementünk a földszintre,ott beszélgettünk még pár szót. JaeKyung reggelit akart készíteni nekünk,hogy ne üres hassal menjünk próbálni,de lebeszéltük róla,eleget segített már nekünk.

-Köszönünk mindent. - mondta Taeil. - Holnap találkozunk! - megbeszéltük vele,hogy ma nem kell bejönnie,mert egész nap talpon volt Kyung miatt,biztos fáradt lehet.

JaeKyung Szemszöge:

Ahogy a fiúk elmentek megkönnyebbülve terültem el fotelemben. Húzós volt ez a két nap,igaz Kyung nem kért nagyon semmit,de szinte mindig mellette voltam vagy csináltam neki valamit,mert úgy gondoltam ez a minimum,hogy miattam került ilyen helyzetbe.

Csöngettek,azt hittem a fiúk hagytak itt valamit,ezért mosollyal az arcomon nyitottam ajtót.

-Na mit hagyta.... - kezdtem,de nem a fiúk voltak azok. - HyunA Unnie,mi történt? - hívtam be. Sírt,arca fekete volt elfojt sminkje miatt. A nappaliban 'ültettem le',míg vittem neki teát. Megdöbbenve hallgattam,amit mondott.

-Annyira sajnálom... - fogtam meg kezét,majd megöleltem. Valóban sajnáltam,hogy szakítottak HyunSeunggal,de az ő szerelmük úgyse lett volna teljes. - Ugyan,Unnie,kérlek ne sírj.

-De hát... - mondta,majd újra sírni kezdett.

-HyunA meddig fogsz még utána futni? Elhagyott téged,már nem vagytok együtt. Nem lehetsz mindig szomorú,mert olyat szeretsz,akit nem szabadna. El kell őt engedned,ha kell;végleg. - Zicora gondoltam,miközben erről beszéltem,mi még nem is vagyunk együtt,de már most elég viharos a kapcsolatunk. - Gyönyörű lány vagy,keress más valakit,valaki olyat,aki őszintén szeret téged és megbecsül,aki nem hanyagol el és mindig gondol rád. - talán durván érintette őt,amit mondtam neki,de muszáj felnyitnom a szemét.

-De JaeKyung,én őt szeretem. Te ezt nem tudod....nem tudod milyen,mikor egész nap azt várod,hogy végre lásd,még ha csak 1 percre is,mikor órákat készülődsz azért,hogy a legszebb legyél mellette,mikor várod hogy felhívjon,hogy keressen. Nem tudod milyen érzés,mikor kedvesemnek hív,vagy azt mondja 'szeretlek'. Te nem tudod milyen érzés,mikor akit szeretsz,magához ölel érzed az illatát,érzed,hogy milyen gyorsan ver a szíve,mikor megáll köztetek az idő és csak egymásnak vagytok. Mikor elváltok egymástól,nagyon nagy űr van a szívedben,pedig tudod hol van,mit csinál,kivel van. - szipogta - Én nem mással akarok lenni,hanem vele,mellette akarok gyönyörű lenni és mellette vagyok igazán szép. Azt szeretném,hogy megbecsüljön és végre jöjjön rá,hogy elbaszta,amit velem tett. - nagyon sajnáltam őt és nagyon szép volt,amit mondott,de tudtam,hogy HyunSeung nem az a fajta,aki ha dob egy lányt,akkor vissza csalja magához. 

- HyunA... - kezdtem - Igenis tudom,milyen érzés...Nem mutatom,nem beszélek róla,de ezzel ellentétben,szerelmes vagyok,őrülten szerelmes. Csak tudod megtanultam,hogy rejtsem el az érzéseim,ezért van az,hogy nem látsz sírni,vagy szomorúan,még csak azt sem,mikor rá gondolok és a szívem gyorsan ver és elpirulok,mert mélyen elrejtem magamban. - vallottam be - Mikor meglátom egyszerűen nem vagyok önmagam,és amikor a közelemben van,nem tudok uralkodni magamon,meg kell,hogy érintsem,hogy beszéljek hozzá. Mikor rám mosolyog és a világ legboldogabb emberének érzem magam,pedig lehet nem is miattam mosolyog. Mikor a szoba az ő bódító illatával van tele,de mégsem tudsz betelni vele,legszívesebben oda mennél hozzá és addig ölelnéd,amíg az illata teljesen bele nem ivódik az emlékezetedbe. De nem lehet....mert akkor rájönne mindenre,hogy annak ellenére,mennyi rossz dolgot tett,nem tudsz másra gondolni,nem tudsz másról beszélni,mert ő jár a fejedben. Mikor legszívesebben bevallanál neki mindent,hogy szereted,hogy mindig-mindenhol vele akarsz lenni,hogy akármit tesz vagy gondol,mindezek ellenére,csak ő kell neked. Mert kézen fogva sétálnál vele,kiülnél vele egy parkba és folyton csak csókolgatnád,a haját túrnád, és elmennél vele bárhova,még akkor is ha ez az embereknek nem tetszene. De ez nem érdekel....és miért mert,neked csak ő van,még ha mindenki más ellened is van. Mert igen,ezt érzem,csak nem mondom,de talán majd egyszer,talán mikor már biztosan tudom,hogy ő is engem akar-e,vagy hogy ő is ugyanazt érzi-e,mint én...de várok,várok a megfelelő pillanatra. Mert megéri... - kikerekedett szemekkel  bámult engem,szerintem még ő sem hitte el,amit mondtam,ahogyan én sem,de már nem bírtam magamban tartani,muszáj volt kiadnom magamból.

 - De akkor is én azt akarom,hogy kopogjon azon az ajtón egy csokor virággal a kezében és bocsánatot kérjen,hogy elhagyott engem. - törölgette szemeit,még jobban elkenve szemfestékét. Az az erős,magabiztos,gyönyörű,mindig élet vidám nő,akit a képernyőn látni...megtört. Nem láttam még őt így,de borzasztó volt,hogy ennyire megviselte.

-Minden lány ezt akarja,ahogyan én is,de ez hülyeség,nem fog visszajönni,ezt te is tudod! - néztem rá,fájdalmat láttam szemeiben. Talán nem így kellett volna vele beszélnem. - Hidd el nekem,nem bántani akarlak azzal,hogy így beszélek veled,de bíznod kell bennem és bíznod kell magadban,hogy erős vagy,talpra fogsz állni és boldog leszel nélküle is. - mondtam és mosolyra húzódott szám - Még ha néha össze is futsz vele,nem mutathatod neki,hogy mennyire fáj neked ez az egész. Csak mosolyogja magabiztosan az arcába. - tudom,hiába mondok most neki bármit is vagy akár fejre is állhatnék,nem figyelne rám. Annyira elmerült gondolataiba,hogy nem akartam megzavarni.

-Igazad van. - mondta. Felállt és lefojt könnyeit letörölte és mosoly került arcára. - Elvégre is,HyunSeung a múlt....már rég. - törődött bele. Remélem komolyan is gondolja,amit mondott és elfelejti őt. -  Most pedig,rendbe szedjük magunkat és este elmegyünk bulizni! Mindketten megfelejtkezünk ezekről a rossz fiúkról.  - jelentette ki.

-HyunA,reggel korán kell kelnem. Próbára megyek. - álltam fel én is.

-És? - nézett rám nagy szemeivel - Én is. - fogta meg kezem és az ajtó felé húzott.

-De most hova megyünk? -kérdeztem,majd táskámért nyúltam.

-Hát vásárolni,kozmetikushoz,fodrászhoz. Elviszlek a legjobb helyekre. - hadarta.

-Akkor csak elkísérni tudlak,még nem kaptam meg az első fizetésem és még a szüleim sem utalták a pénzem. - biggyesztettem le ajkaim. Alig voltam még itt 3 hónapja,szükségem van a szüleim támogatására,legalább addig,amíg nem állok lábra. Igaz pénzben nem volt hiány,mert apa egy elég nagy cég igazgatója,amiért meg is küzdött,de nem szerettem,ha a szüleim elkényeztettek,mint egyetlen lányukat. Egyrészt,ezért is jöttem el Busanból. Talpra kell állnom;egyedül!

-Butus,meghívtalak;fizetem! - koppintott orromra és nevetett.

Valóban olyan helyekre vitt el,ahová talán én órákat vártam volna,hogy bejussak,de ő csak rájuk köszönt és már bent is voltunk.

Zico Szemszöge:

Egyáltalán nem akartam bocsánatot kérni se JaeKyungtól se Kyungtól. Elég fájdalmat okoztak már nekem,ahhoz,hogy én könyörögjek bocsánatért. Arra viszont számíthatnak,hogy ezt nem fogom elfelejteni nekik.

Egész este egy lány riszálta magát nekem,eleinte zavart,de mikor már eleget ittam nem érdekelt. Nem volt jó nézni,hogy mindenki jól szórakozik én meg siratom magam,de ha ők jól érzik magukat és jó kedvűen buliznak,akkor én miért ne? Sose voltam az  a nagy bulikba járós,de valahogy el kell terelnem a figyelmem. Ez sikerült is...

A szemem egy gyönyörű lányon akadt meg,ahogy a tömeget pásztáztam. Nagyon csinos,nem volt olyan srác a tömegben,aki legalább 1x ne nézett volna rá. Sokáig csak figyeltem,háttal állt nekem,olyan pontosan és ügyesen mozgott a zenére,mintha egyáltalán nem zavarná,hogy eléggé mini az a szoknya,ami rajta van. Tökéletes alak,gyönyörű sötétbarna,majdnem fekete haja hullámokban omlott hátára,és azok a hosszú,formás lábak. Attól féltem,ha tovább nézem és nem teszek semmit elég kínos helyzetbe kerülök,férfias énem ismerve.

Lehúztam poharam tartalmát,felálltam és oda mentem hozzá. Hátulról hozzá simultam és fülébe suttogtam.

-Elképzeltem magunkat az ágyamban,meztelenül,körülbelül úgy ... - néztem órámra - ...5 perc múlva. - fogtam meg kezét,hogy szembe fordítsam magammal.

-Elég fordítva ülsz azon a lovon,ha azt hiszed,ezzel bárkit is feltudsz szedni. - mondta gyorsan,majd felém fordult.

-Te mit keresel itt? - kérdeztük egyszerre.

Túl féltékeny (6.rész)

Kyung szemszöge:

Még este úgy döntöttem,hogy meglátogatom JaeKyungot. Így is tettem...reggel rögtön hozzá mentem,hátha munkába is velem jön később. Percekig csak álltam ajtaja előtt,nem mertem kopogni. Féltem,hogy itt van JiHo,mert este nem jött haza,biztos ordibálna velem,ha itt találna. Végül kopogtam...Ideges voltam;nagyon.

Nyílt az ajtó...

-öhm... - túrtam zavartan hajamba - Jó reggelt JaeKyung. - mondtam.

-Szia,Kyung! - mosolygott rám - Gyere be. - nyitotta ki jobban az ajtót.

-Gondoltam meglátogatlak. Bár ma találkozunk,de arra gondoltam,vagyis...Őszintén..kíváncsi voltam hol laksz. - mondtam,mindig összezavarodtam,mikor vele beszéltem. Na de hogy ne tudnám hol lakik,hisz én vettem ezt a lakást. Meglepett,de minden úgy volt elrendezve,ahogy hagytam akkor. - Szép lakás...szép nagy. - szólaltam meg.

-Tudod,én és a bátyám...

-Tudom! - válaszoltam. Nagyon meglephette válaszom,arcán láttam,mosolyra késztetett. 

A konyhába mentünk,főzött kávét,ez így reggel nagyon jól fog esni,úgy siettem,hogy a dormban el is felejtettem inni. Egy macska tekergett a lábam alatt,megsimogattam.

-Nem tudtam,hogy van macskád. - mondtam.

-Nincs! - lepődött meg,amitől én is,ha nincs macskája,akkor ez kié? - Ja,ő. Csak...hogy is mondjam,találtam? Nem ő talált meg engem. - vette kezébe. Gügyögni kezdett neki. 

Soha nem gondoltam volna,hogy mi már bármikor is fogunk egy asztalnál ülni;még ha most ülünk is utoljára együtt,akkor is boldog voltam.

-Hol találom a mosdót? - kérdeztem - Tudod,macskát simogattam. - emeltem fel kezeim.

-Igen,kissé hullik a szőre. - nevetett - Egyébként,fent van az emeleten. - mondta. Ez egy jó ürügy volt,hogy feljussak az emeletre.

Ott hagytam,tovább beszélt a macskának,még fent is hallottam. - "Kyung bácsi nagyon kedves hozzám. "- mondta - "Nagyon megkedveltem őt Bob...nagyon.." - folytatta. - "Neked mi a véleményed róla?"  - dorombolni kezdett,JaeKyung a macskához bújt. Nem tudtam eldönteni,hogy most sírjak vagy nevessek. Vicces is volt,hogy ezt mondta,de egyben könnyfakasztó is,főleg,hogy már rég nem láttam őt. 2 év hosszú idő. Először valóban a mosdóba mentem,de ahogy a szoba mellett mentem el,amin a nevem volt;benyitottam. Minden ugyan úgy volt;a papírok,amiket az asztalon hagytam,a pizsamám amit a legjobban szerettem oda volt hajtogatva az ágyra,az öltönyöm pedig ugyanott lógott felakasztva a függöny tartón,és ami a legjobban meglepett az amit a szekrényen láttam;a levél...a levél amit írtam neki,mikor itt hagytam őt,ki volt ragasztva a szekrény ajtóra. 

Ha tehettem volna sírtam volna,ha megtehettem volna leszaladtam volna hozzá és mindent elmondtam volna neki,csak hogy visszajöhessek,de még nem teszem.

-Te mit csinálsz Kyung? - szólított meg - Az a tesóm szobája...eltévedtél? - Nem tudtam,hogy haragszik-e rám,nem tudtam ki venni a hangjából.

-Biztos nagyon szereted őt... - kezdtem - ...úgy tűnik,mintha minden úgy lenne ahogy ő hagyta. - mondtam. Remélem nem haragudott meg rám,hogy benyitottam.

-Tudod,ő az egyetlen testvérem,nagyon hiányzik nekem,ezért így hagytam. - közelebb jött és becsukta az ajtót. - Nem szerette,ha a dolgaihoz nyúltam. Nagyon kiakadna,ha más hogy lenne a szobája,mint volt,mikor vissza jön... - nevetett,közben egy kósza könnycseppet törölt le arcáról - ...persze,ha vissza jön. - fejezte be. Nagyon megsajnáltam őt,nem tudtam neki mit mondani. Mit mondhattam volna neki? - Én.. - szipogott -...nem tudom,hogy mi lenne a legjobb. Ha nem látnám őt többet,vagy hogy tudom,hogy van valahol egy bátyám,csak... - sírt - ...csak...nem kíváncsi rám. - sírta el magát végül,le akarta törölni őket,de nem hagytam. Magamhoz rántottam őt és szorosan öleltem.

 2 éve nem voltam ilyen boldog,mint most.

Álltam távolabb tőle. Amikor láttam sírni hirtelen úgy éreztem,hogy egy világ omlik össze bennem,hogy így látom őt. Láttam,ahogy a könnyek becsíkozzák arcát. Elviselhetetlen volt a tudat,hogy miattam sír,még ha ő nem is tudja.

-Nem tudom elviselni,hogy sírsz. - ráztam meg fejem - Akkor meg főleg nem,ha itt vagyok veled és helyette mosolyt tudok csalni arcodra. - töröltem le könnyeit és lágy csókot adtam homlokára.

Zico szemszöge:

Nagyon sajgott a fejem mikor felébredtem,ráadásul az autómban,szóval itt aludtam. Nem emlékeztem semmire,maximum részletekre,remélem nem tettem semmi olyat,amit most megbánok. Az órámra néztem;11 óra. Elfogok késni a próbáról,ha nem szedem össze magam gyorsan.

Felhívtam U-kwont. Megpróbáltam kifaggatni,hogy nem tud-e valamit a tegnapi napomról,mert talán ittam és most az autómban fekszem,irtózatos fej fájással.

-JiHo,nem tudom. -válaszolta -  A próbán mindenkivel bunkó voltál,főleg JaeKyunggal és Kyunggal. Aztán összevesztél JaeHyoval... - fejezte be.

Megköszöntem,hogy elmondta és,hogy számíthatok rá annak ellenére,amilyen mostanában vagyok. Hát persze,tegnap este JaeKyungnál voltam;veszekedtünk. Bocsánatot kell kérne tőle.

Kopogtam,de senki nem nyitott ajtót,mivel nyitva volt bementem. Mindenhol szét néztem de nem volt sehol,ezért az emeletre mentem. Mikor megláttam,hogy Kyung és JaeKyung az ajtó előtt ölelték egymást,könnyek gyűltek szemembe.

Hazudtak nekem,és ez fájt a legjobban...

Nevetni és tapsolni kezdtem kínomban.

-....és én még bocsánatot akartam kérni tőletek. - mondtam,ahogy rám néztek - Hát persze,hogy nincs köztetek semmi,biztos ezt is beképzelem magamnak és csak féltékeny vagyok. - játszottam rá kicsit. Nevettem,de közben könnyeztem.

-JiHo,JiHo várj... - jött utánam JaeKyung.

-Ember,félre érted. - állított meg Kyung.

-Ne szólj hozzám...TE NE! - ordítottam. Mérgesebb lettem és megütöttem őt,a földre esett. Utoljára JaeKyungra néztem,majd ott hagytam őket.

Végeztem veled Park JaeKyung...egy életre végeztem veled!! 

JaeKyung szemszöge:

 Hihetetlen jól esett,hogy Kyung magához ölelt,nagyon jól éreztem magam a társaságában. Jó volt tudni,hogy van egy ember,akire minden titkom rá bízhatom,aki mellettem áll,akinek bármit elmondhatok,mert mindenben mellettem áll és nem csap be. Már most olyan volt nekem,mint bátyám helyett bátyám,vagyis addig amíg az igazit meg nem találom...de a legfontosabb a legjobb barátom.

Tapsolást és hangos nevetést hallottam a hátam mögött.

-...és én még bocsánatot akartam kérni. - szólalt meg Zico. Mindig pont rosszkor érkezik. Ezt már ha akartam volna se tudtam volna kimagyarázni,báár szerintem nem is akartam.

Mikor megláttam,hogy JiHo megütötte Kyungot,egyszerre ijedtem meg és esett nagyot a szememben Zico. Dühös voltam rá;nagyon. Ha Kyung nem feküdne a földön,Zico után mentem volna és akkor most ő feküdne a földön.

-Kyung...Kyung,jól vagy? - segítettem fel, a kanapéra fektettem. - Hozzak valamit? Vizet,vagy párnát,akármit? - kérdeztem aggódva.

-Nem,nem kell. - mondta - JaeKyung...

-Igen? 

-Köszönöm. - arcon puszilt.

Egész nap vele voltam,segítettem neki mindenben,hoztam neki amit kért,főztem neki ebédet. Egyszóval,ápoltam. Nem engedhettem,hogy visszamenjen a Dormba,így nem engedhettem autóba ülni. Szédült,hányingere volt,fájt a feje,így veszélyes lett volna vezetnie. A fiúkat is felhívtam,hogy ne aggódjanak itt van nálam,biztonságban és hogy nem esett azon kívül semmi baja,hogy Zico kiütötte. Elmondtam nekik,hogy mi történt,és végül az érvemet is megértették miért alszik ma itt.

-Beszéltem a fiúkkal. - mentem be a szobába. Szépen megágyaztam neki a bátyám szobájába,vittem be neki vizet és narancslevet az éjjeli szekrényre. Ez az első alkalom,hogy itt alszik valaki ebben a szobában,mióta a bátyám itt hagyott. - Azt mondták,hogy holnap,ha tudnak eljönnek érted.  - ültem le ágya szélére. - Most pedig aludnod kell,hogy kialudd a fejfájást. - adtam puszit homlokára. - Jó éjt! - mondtam,majd felálltam és kimentem.

Jó volt a tudat,hogy ma végre nem vagyok egyedül,még ha csak 1 éjszakára is. Bár annak jobban örülnék,ha végre a bátyám aludna itt,azzal én is nyugodtabb lennék...

Egyenlőre pedig azt várom,hogy Kyung jobban legyen. Nem értem JiHo miért mindig Kyungon tölti ki a mérgét,csak mert féltékeny...túl féltékeny. Nem vagyok együtt se vele,se Kyunggal...de ha így folytatja közelebb kerülök Kyunghoz...amit nem is bánnék! 

Harag (5.rész)

JaeKyung szemszöge:

Reggel mikor felébredtem különösen jobban éreztem magam,mint tegnap. Talán a tegnapi randi Zicoval,talán az,hogy úgy kezelt engem,ahogy még senki. Rég éreztem már magam nőnek. Nem tudom mitől lehet,de éreztem,hogy jó napom lesz,és ezt neki köszönhetem.

A konyhába mentem,Bob jött oda nyávogva,hogy éhes. Tegnap este szereztem be őt magamnak,vagyis mentettem meg. Tegnap miután Zico elment,utána hallottam meg,hogy nyávog. Egy fán volt a ház előtt,fent rekedt. Felmásztam nagy nehezen és lehoztam,még jó hogy nem volt magasabban. Nagyon hálás volt érte. Legalább most már nem vagyok egyedül.

-Oh,Bob. - vettem fel ölembe,míg kávéztam. Nem volt nehéz nevet választani neki,mindig is szerettem volna egy fiú cicát,akit így nevezhetek majd. - Éhes vagy,igaz? - nyávogott,hozzám bújt,szóval igen. Felálltam a hűtőhöz mentem,követett. Nem tudtam mit adhatnék neki,1000 éve nem volt cicám,de végül a tejnél maradtam. - Egyenlőre be kell érned ezzel. Este pedig hozok neked mindent,amire szükséged van. - simogattam meg buksiját miközben ivott. Mosolyogva néztem,ahogy az utolsó korty tejet is megissza,majd mosakodni kezdett. Nem hiába ők a legtisztább állatok. Nagyon régen volt cicám,még kislány voltam,mikor a bátyámtól kaptam egyet,Cirminek hívták. De ennek már legalább 10 éve.

Kopogtak. Nem tudtam ki lehet az ilyen reggel.

-Megyek! - kiáltottam,közben magamra vettem köntösöm - Taeil! - lepődtem meg látogatómon.

- Te még mindig pizsamában vagy? - csodálkozott.

-Omo,el is felejtettem. - mondtam,majd a szobámba rohantam. Kényelmes öltözéket választottam,fekete-ülepes nadrágot hozzá szürke atlétát,elvégre is táncolni fogunk,és számomra ez volt a legkényelmesebb.

-Sajnálom fiúk! - kicsit késve érkeztem meg az első "órára",szégyelltem magam,de teljesen kiment a fejemből.

-Semmi gond,de ilyen többet ne legyen! Rendben? - jött oda Kyung és végig hátamat simogatta. Ő nagyon intelligens,kedves,illedelmes fiú,olyan akibe elsőre bele lehet szeretni,de közben nagyon bolondos,vicces is,magyarán olyan,akivel letudnád élni az életed.

Végül azon kaptam magam,hogy Kyungot bámulom,rögtön elkaptam róla tekintetem.

-Kyung,szerintem ezt legközelebb kevesebb szerelemmel a hangodban mond! - szólalt meg hirtelen  Zico - Nem,JaeKyung ennek ma sem kellett volna elő fordulnia! - mondta. Meglepődtem tegnap nem ilyen volt,sőt...

-JiHo,mondtam,hogy sajnálom. - néztem rá,de ő még csak felém se nézett.

-ZICO!! - förmedt rám. Még csak rá sem ismertem.

-Szerintem inkább kezdjük. - szólt közbe MinHyuk,és elrángatta Zicot a terem másik végébe,ezzel lehet az életem mentette meg. 

-Rendben! Mivel? Melyik számmal? - kérdeztem remegő hanggal. Szeretek táncolni,de most inkább sírni,ordítani lett volna kedvem,de nem lehetett. Reggel még madarat lehetett volna fogatni velem,most meg...most a sírás szélén álltam,és mindezt miatta.

Nagyon precízen táncoltam,mint mindig. Ez volt az életem,hogy táncolhassak. Ilyenkor kizártam a külvilágot,a gondjaim és csak a zenére és a táncra figyeltem.

Zico szemszöge:

Ahogy tegnap elterveztem úgy voltam ma bunkó mindenkivel,leginkább Kyunggal és JaeKyunggal. Nem akartam ezt,de amíg nem mondják el mi van köztük,addig ne várjanak mást.

Már legalább 2 órája próbáltunk,ha nem több ideje,fáradt voltam,de nem álltam meg,ahogy a többiek,bebizonyítom nekik,hogy jó leader vagyok.

-Ügyetlen! - mondtam Kyugnak,mikor eltévesztette a lépést és véletlen nekem jött - Szólhatnék valakinek,hogy legközelebb úgy válogassanak össze bandát,hogy az kevésbé bénákból álljon. Ez velünk többiekkel szemben nem fair,hogy mi mindent jól csinálunk. - Kyung nem szólt semmit. Helyes,ügyes fiú.

-JiHo,most már fejezd be! - ordított rám JaeHyo

-Mert ha nem? - másztam JaeHyo arcába,egész közel - Esetleg kiszeretnél szállni a bandából? Elintézhetem ha gondolod.... - mondtam dühösen -  A leadered vagyok! - ordítottam.

-Én pedig a Hyungod!  - lökött el magától - És tiszteletlen vagy! - mondta - Kis gyerek,büntetést akarsz? Elintézhetem... - vágott vissza.

Kyung szemszöge:

-Mára befejeztük! - mondta Zico,majd kiment a teremből. JaeKyung utána akart menni,de megállítottam.

-Hagyd! - álltam elé - Ne menj utána...előbb-utóbb megnyugszik. - mondtam

-De... - kezdte. 

-Nem! Nincs de! - jött oda U-Kwon 

-Nem rohangálhatunk mindig utána. - fejezte be P.O

-Értem! - hajtotta le fejét - Akkor végeztünk mára,egyébként ügyesek voltatok. - mondta. Pont olyan szép a mosolya,mint amire emlékeztem.

-Gyere,haza viszlek! - karolta át Taeil.

Nekem is vele kellett volna mennem,de kevésbé feltűnően kell közelednem hozzá...

Zico szemszöge:

Egy ideig csak kocsikáztam és gondolkodtam,majd egy bárban kötöttem ki. Alkoholt ittam,de kocsiba ültem...baleset nélkül megúsztam. JaeKyunghoz mentem. Először csak ültem az autóban és az ablakát bámultam. Végül felmentem;nagy nehézségek árán,de felértem.

-JaeKyung...JaeKyung,hol vagy? - ordítottam végig a folyosón. Dörömböltem az ajtón,de nem nyitotta ki,akárhogy ütöttem az ajtót. - Biztos itt van Kyung....Én tudom! - dőltem neki az ajtónak.

-Zico. Mit csinálsz itt? - segített fel a földről. A vállának dőltem. - Jézusom,te részeg vagy. - tolt el magától. Majd bementünk és a kanapéra ültetett. Magamra rántottam és a nyakába pusziltam. - Engedj el JiHo! - szállt le rólam.

-Miért csalsz meg? - néztem rá - Tudom,hogy megcsalsz! De miért? - kaptam keze után - Gazdag vagyok,Korea egyik leghíresebb bandájának a leadere vagyok,jól nézek ki,mindenem meg van,neked ez még sem elég. - felpofozott. 

-Nem vagyunk együtt! - ordított rám - Amiket felsoroltál...ha veled is lennék,akkor sem ezek miatt. - ordibált velem.

-Hol voltál reggel? Kyung itt volt nálad,azért késtél? - kérdeztem,erre még egy pofonnal válaszolt. 

-Mielőtt nem lettem a tánc tanárotok,azt sem tudtam,hogy ki vagy te és ki az a Kyung! 

-Hazudsz...

-Na ide figyelj édesem. - kezdte - Én vagyok az egyetlen,aki oda figyel rád,mindenben csak én állok melletted,mert másokat elmarsz magad mellől,ahogy engem is,de én mégis vagyok olyan hülye és itt vagyok neked még mindig. - járkálni kezdett - Még a csapattársaid is azt mondták nekem,hogy hagyjalak,majd megnyugszol;de én nem tettem. Kiálltam érted,pedig ezek szerint nem érdemled meg. - meglepődtem,nem gondoltam volna,hogy ezt tette. Valóban egy lúzer vagyok,igaza van - Én vagyok az egyetlen,aki tényleg szeret téged,annak ellenére,hogy ma is hogy bántál velem. Melletted állok,mert tudom,hogy jó ember vagy,de ami sok az sok... - állt meg velem szemben - Erre idejössz,majd hogy nem rám töröd az ajtót az éjszaka közepén és számon kérsz? - dühös volt rám...nagyon -  Nem érdemled meg,hogy szeresselek téged,vagy bárki szeressen...egyáltalán nem.És most menj el... - mutatott az ajtó felé.

- De.... - be sem bírtam fejezni a mondatom,közbe szólt.

-Menj el kérlek... - mondta ismét.

-Az ajtóhoz mentem,majd hátra néztem rá;sírt.

-Szeretlek... - mondtam halkan,majd magára hagytam.

Randi /Bonyodalom/ (4.rész) [Omo,sajnálom Kyung:O]

JaeKyung szemszöge:

Mikor JiHyun felállt az asztaltól és válaszok nélkül elment,nagyon fájt...Vágytam arra,hogy megtudjam végre mi van a bátyámmal;hol van,mit csinál és,hogy miért nem keres engem. Tovább sírtam,szégyelltem magam,hogy az első "randinkon" így kifakadtam előtte,de nem tudtam bánni az érzéseimmel. Az Istenért is hiányzik a bátyám...
-Ummm,Zico.... - törölgettem könnyeim - Sajnálom,hogy így... - mondtam szipogva,ő a kezemre rakta kezét és vigasztalni kezdett.
-Semmi baj,csak nyugodtan. - mondta - Én itt vagyok neked. - felállt oda jött hozzám és leguggolt mellém. - Rám számíthatsz....
-Most,ha megbocsájtasz.... - álltam fel  - Ki megyek a mosdóba és rendbe szedem magam.
Még sirdogáltam kicsit a mosdóban,majd elfolyt sminkem megigazítottam,hajam pedig vissza feltűztem. Gondolatok cikáztak fejemben.
Miért nem mond nekem soha senki semmit? Miért ekkora titok? Lehet,hogy a bátyám már valahol kint él az utcán és egy rossz drogos,alkoholista és ezért nem mondják el. Szép kis példakép lenne....
-Itt vagyok. - ültem le - Még egyszer,sajnálom.
Nagyon jól éreztem magam vele egész nap,egész jól megtudtam őt így ismerni. Jól jönne,ha a többiekkel is eltölthetnék 1-1 napot,hogy őket is megismerjem.
-Mesélj még egy kicsit magadról! - mondta
-Hmmm,mit akarsz tudni? - tettem kezeim az asztalra,majd rátámaszkodtam bal kezemre -Elég unalmas és eseménytelen életem van. Soha nem történik velem semmi érdekes,amiről mesélhetnék. - kezdtem - Eddig csak  az volt,hogy találkoztam HyunA Unnie-val. Arról nem is beszélve,mikor a 2 fiú a bárpulton táncolt és próbált vetkőzni. Vicces volt. - nevettem - A legjobb pedig az volt,mikor felvetettek "tanárnak". - gondoltam vissza.
-Értem. - válaszolta - Valóban nagyon tehetséges vagy!
-Oh...ez jól esik! - éreztem,hogy elpirulok egy picit.
-És a bátyád? - kérdezte. Újból nála lyukadtunk ki,remek - Ő vele mi van?
-Tudod,JiHo. Ha nem gond,hogy így szólítalak. - bólintott,hogy nem,szóval folytattam. - Én lennék a legboldogabb,ha tudnék róla valamit... - játszottam a poharamban lévő pezsgővel - JiHyun volt az utolsó reményem...de ő se tud  semmit. - meséltem.
-Fura nekem ez a JiHyun... - mondta elgondolkodva
-Amíg együtt laktunk a bátyámmal sokszor aludt ott JiHyun,nagyon jóba voltunk,olyan nekem mintha a nővérem lenne. - mondtam - Aranyos lány,mindig beszédes és segítőkész volt....vagyis annak ismertem meg. - tettem hozzá
-Értem.
-Lassan indulnunk kéne. - néztem fel JiHora - Sejtésem szerint reggel korán kezdünk. - álltunk fel,Zico fizetett,majd távoztunk .
-Jól éreztem.... - kezdtünk bele egyszerre - Előbb te. - mondtuk ismét együtt;vicces volt.
-Jól éreztem magam veled. - mondtam,mikor már az ajtóm előtt álltunk. - Köszönöm ezt a napot Zico! - adtam puszit arcára.
-Ummm,lehetne,hogy csak akkor hívnál Ziconak,mikor dolgozunk? - kérdezte - A magán életemben jobban szeretem ha JiHonak hívnak.... - mondta,közben hátulról zavartan a hajába túrt.
-Persze. - bólintottam - Miért nem szóltál hamarabb? - mosolyogtam rá - Szóval JiHo,köszönöm.
-Köszönhetném én,hogy eljöttél velem. - mondta,majd egyre közelebb és közelebb jött hozzám;meglepődtem,hogy ennyire közeledett,de szemeim automatikusan lecsukódtak. Egyre jobban közeledett én pedig egyre jobban vártam,hogy mit fog tenni. Szelíd csókot lehelt homlokomra,majd szorosan magához húzott;elengedett,majd elment.
Abban a felejthetetlen pillanatban,mikor Zico magához húzott és megölelt....éreztem,hogy soha életemben nem akarok mást ölelni. Azt akarom,hogy csak öleljen meg,csak ő adjon nekem puszit,csókot,ő vigyen el vacsorázni. Nem akarok mást rajta kívül. Csak őt!  

Zico szemszöge:

Nagyon megsajnáltam őt,nekem is van bátyám,de ő sose tenne ilyet. Elképesztő,hogy tud úgy élni a bátyja még csak tudomást sem vesz a testvéréről. Hihetetlen....hogy tud így bánni egy idősebb testvér a kis húgával,akinek ezzel ellentétben védelmeznie kéne a húgát. Bele gondolni sem tudok milyen lehet JaeJyungnak. Végül is a bátyának lehetett valami oka arra,hogy ezt tegye a húgával.
Azért kíváncsi lennék arra az okra.
Kyung is hasonló helyzetben van,ő a húgával nem tarja a kapcsolatot. Azt mondta sose jöttek ki jól,ezért jobb is,hogy nem beszélnek egymással. De többet sose mond róla. Fura...Nem sokat tudunk a családjáról,nem beszél velünk róla. Akivel talán mindent megbeszél és,aki a legtöbbet tudja róla,az JaeHyo.
Mikor haza értem bementem a szobámba,majd hátra dőltem az ágyon és úgy mosolyogtam,mint egy idióta;nagyon boldog  voltam.
Kyung lépett be a szobába.
-Mi ez a boldogság az arcodon,JiHo? - jött közelebb - Már a konyhában észre vettem,sőt köszöntem is,de a rózsaszín köd a fejed felett....- mutatott fejem fölé,majd leült ágyamra.
-Kyung,én azt hiszem...azt hiszem kedvelem őt. - mosolyogtam - Igen. Kedvelem!! - sóhajtottam nagyot.
-Ezt értem... - vágott értetlen arcot - De kit? - borzolta össze hajam
-De...de nem mondod el senkinek?! - néztem mélyen szemeibe - Hyung,esküdj meg! - dobtam hozzá párnám.
-Esküszöm! - tette egyik kezét szívére,kis ujját nyújtotta felém.
-JaeKyung! - nyögtem ki.

Kyung Szemszöge:

Eleve az,hogy egy házban kell majd laknom JaeKyungal,ijesztő volt. Féltem,hogy hogyan fogok reagálni rá. Féltem,hogy rájön mindenre. Erre Zico belezúg...most már Zicotól is meg kell védenem őt.
-De hát tudod,hogy esélytelen,hogy bármi is legyen köztetek.... - mondtam
-Tudom,de... - már most féltem,hogy hogy fogja folytatni,ha bármi olyat mond róla,végül is van nálam párna. Mondjuk önvédelemből megfújtom. Nevetni kezdtem gondolataimon. - Kyung,én tudni akarom,hogy mivel lehet őt úgy igazán megnevettetni. Hogy mitől sírja el magát,hogy utána megvigasztalhassam. Érezni akarom,hogy milyen olyan férfinak lenni,aki mikor ő ránéz olyan mintha,én lennék neki a mesebeli herceg. - mondta. Meglepődtem,nem gondoltam volna,hogy JiHo ilyen mikor szerelmes valakibe;de ezt én akkor sem fogom hagyni.
-Viccesnek tartja,ha a fanok vicces képeket szerkesztenek rólunk,rólunk idolokról. Ha valaki bolondos fejet vág előtte,mosolyra készteti. Szereti a horror filmeket,viszont fél tőlük. Ha pókot lát könnyek gyűlnek szemébe,akármekkora is az a pók,nagyon fél tőlük. Mikor sötét van,akármire is van szüksége,inni akar vagy valami,inkább szomjan hal;miattam. - könnyek gyűltek szemembe,ahogy róla beszéltem,de ezen elmosolyodtam. Mindig ijesztgettem őt. - Szereti ha egy fiú tud romantikus is lenni,oda figyel rá,egy nap legalább 1x felhívja őt telefonon,hogy tudja mi van vele. Nagyon tud szeretni,annak ellenére mennyien játszottak már az érzéseivel. - mondtam mindezt,végig a plafont bámultam és a párnát,ami a kezemben volt azt szorítottam. 
Felálltam,majd elindultam ki.
-Ezeket te honnan tudod? - állt fel Zico mögöttem,ideges volt - Nem hallod?! - ordította hangosabban - Hozzád beszélek,Hyung! - megfogta ingem gallérját és a falhoz nyomott,hagytam magam - Válaszolj! Mi van köztetek? - szorította gallérom jobban.
JaeHyo és MinHyuk jöttek be a szobába.
-JiHo engedd őt el! - ordított rá MinHyuk,ahogy meglátta.
-Engedd már el! Hülye vagy? - rángatta le kezeit rólam JaeHyo.
-Megfoglak ölni,Kyung! - mondta - Le vadászlak,mint egy kutyát! - ordította,majd elrohant.
A fiúk szedtek össze a földről.
-Remélem nem esik semmi baja.... - mondtam

Zico szemszöge:

-Megfoglak ölni Kyung... - mondtam ki hangosan gondolataim a kocsiban ülve. - Még nem ismersz engem igazán. De most megismered,ki is az a Woo JiHo. - Vezettem;magam sem tudom,hogy merre vagy hova.
Megfogod bánni azt a napot,amikor akár egy ujjal is hozzá értél JaeKyunghoz. Ki fogom deríteni mi van köztük,és hogy mióta tart. Kyung nem fog többé a pofámba hazudni;szemét. JaeKyung az enyém,senki másé. Ő az enyém!! Nem fogja elvenni tőlem egy ilyen jelentéktelen ember,mint Kyung. Ő nem érdemli meg!!
Holnap megmutatom mindkettőjüknek,hogy milyen fából is faragtak igazából...

Egy vele eltöltött nap (3.rész)

JaeKyung szemszöge:

Eddig nagyon jól indult a napom,csodálatos volt a reggelem,nagyon jól éreztem magam Zicoval. Megbeszéltük,hogy a nap további részét is együtt töltjük. Még haza is vitt,hogy áttudjak öltözni,nagyon kedves volt tőle.

-Hát megjöttünk... - mondtam - Ez lenne az én szerény kis hajlékom. - mentem be a lakásba,Zico pedig utánam.

-Nagyon vagány. - mondta - Olyan,hogy is mondjam...olyan te! - nézett jobban körbe.

-Köszönöm! - fordultam felé - Amíg én átöltözök,ummm addig te,mondjuk ülj le a kanapéra és kapcsold be a TV-t,és a konyhában mindent megtalálsz. - tudtam,hogy egy jó ideig készülődni fogok.

-Woa? - kiáltott fel - Mégis meddig fogsz készülődni? - nevetni kezdtem,azon az édes,kétségbeesett arcon.

-Nem tudom!- mielőtt bármit is válaszolni tudott volna felszaladtam a lépcsőn,majd vittem be 1-2 dolgot magammal a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Csak a biztonság kedvéért,ne hogy perverz gondolatai támadjanak és bejöjjön utánam.

-Unalmas,unalmas és ez is... - hallatszott fel kissé durmogós hangja,jót nevettem rajta,miközben fogat mostam. - JaeKyung,hallasz? - meglepődtem,mert elég közelről hallottam hangját,kikiáltottam,hogy igen és ő már beszélt is tovább. - Ummm,kérdezhetek valamit?

-Igen! - mondtam,már a legperverzebb dolgokra gondoltam,amit egy fiú mondhat.

-Miért laksz ekkora lakásban....egyedül? - kérdezte,gondolhattam volna,ezt mindenki megkérdezi.

-Mert a bátyámmal lakom!  - válaszoltam - De ő nagyon sokat dolgozik és nem sűrűn futunk össze,amúgy is a nap legnagyobb részében alszik. - fejtettem ki bővebben - De már 2 éve nem láttam,egy csajhoz költözött....vagy legalábbis ezt mondta. De nem hittem neki. - mondtam el neki mindent - Na,de mindegy,ezt hagyjuk is. - jöttem ki a fürdőből,beszélgetésünk alatt én elkészültem. Láttam,ahogy Zico végig mért...elég feltűnően. Pedig nem voltam kiöltözve,vagy csinos ruhában. Csak egy egyszerű fekete csőnadrágot vettem fel,fehér kivágottabb atlétával,nem tudtam olyan pólót fel venni,ami ne lett volna "kivágott",jó géneket örököltem,így nem voltak kicsi melleim,mindenből kilátszott legalább egy kicsit. Tornacipőt vettem fel és még fekete hosszú hajam is felkötöttem,raktam fel egy szolid kis sminket is.

-Huh,JaeKyung... - nyögte ki Zico,majdhogy nem tátott szájjal.

Istenem,férfiak. Mikor ő ott öltözött előttem én nem adtam ilyen nyilvánvalóan tudtára,hogy tetszik,amit látok.

-Tudod mit,inkább menjünk. - fogtam meg kezét és húztam magam után - Hova megyünk? - kérdeztem,mikor leértünk a nappaliba. Egymással szemben álltunk meg.

-Te rángatsz le a lépcsőn és én tudjam hova megyünk? - nézett rám ismét értetlen arccal,éreztem némi logikát abban,amit mondott. Már biztos az idegeire mehettem a hülyeségeimmel,de én ilyen vagyok.

-Jól van,igazad van. - mondtam nevetve és egy kissé elpirulva,mert ez egy kissé ciki volt számomra.

-Gyere,elviszlek egy nagyon jó helyre. - fogta meg kezem,most ő húzott maga után. Kabátot vettünk fel,majd beültünk az autójába. Kíváncsi voltam hova megyünk,de hiába kérdeztem volna,úgyse mondta volna el. Egyszer csak a keze a sebváltóról a combomra került,nagyon meglepődtem,de talán jól esett érintése. Majd egy étteremnél szálltunk ki.

-Ha ezt hamarabb mondod nem így öltözök. - néztem a göncre,amit viseltem.

-Miért? Én milyen ruhában vagyok....ez sem jobb! - mutatott magára,nevetni kezdett. Áááá,csak olyan vagy,mintha minimum egy divat vagy modell újságból léptél volna ki. Kívül - belül tökéletes;gondoltam. Még magamon is meglepődtem,hogy ilyenre gondolok.

Mikor beértünk egyszerűen nem hittem a szememnek, a pult mögött a bátyám barátnője állt. Nagyon megörültem neki,szinte olyan volt ő nekem,mintha a nem létező nővérem lett volna;ráadásul most hátha megtudhatok tőle valamit a bátyámról.

-JiHyun! - kiáltottam fel - Hát te? - kérdeztem,majd kijött a pult mögül és megölelt. - De rég láttalak... - mondtam és puszit nyomtam arcára. 

-Igen,nagyon rég volt már... - szólalt meg - Üljetek le oda,mindjárt megyek. - mondta,mi pedig leültünk oda ahova mutatott.

Zico szemszöge:

Reggel mikor elvittem őt a lakására,arra számítottam,hogy valami kisebb lakásban lakik,hisz azt hittem egyedül él. Sosem voltam az a nagy TV-zős típus,tudtam,hogy csak kapcsolgatni fogom és semmi kedvemre valót nem találok benne. Inkább felmentem az emeletre és a fürdőszoba előtt vártam őt. Meglepő dolgot tudtam meg róla....van egy bátyja,vele lakik,így már érthető a nagy lakás. De már 2 éve nem látta,hmmm érdekes "testvéri kapcsolat".Mikor ki jött a fürdőből,még a lélegzetem is elállt,pedig egyszerű szerelés volt rajta,de még ez is nagyon jól állt neki. Lehet,hogy kicsit hangosan,feltűnően mutattam ki,hogy tetszik amit látok. De egyszerűen ez a nő,ezt hozza ki belőlem,és nem tudok ellene mit tenni. Láttam rajta elpirult,nagyon aranyos volt. 

Már reggel tudtam hova fogom elvinni,egy étterembe.  Tökéletes hely arra,hogy jobban megismerjük egymást....talán kicsit jobban,mint "tanár-diák". Ahogy beértünk JaeKyung rögtön beszélgetésbe elegyedet a pult mögött álló lánnyal. Őt már én is és a fiúk is nagyon jól ismerjük,hisze elég sűrűn jövünk ide. Kyung már járt is vele,de folyton szakítanak a rajongók miatt,de mindig visszatalálnak egymáshoz,hisz nekik együtt kell lenniük. Már csak az érdekelt,hogy ők honnan ismerik egymást.

Leültünk az asztalunkhoz és vártuk,hogy JiHyun megérkezzen. Nem sokára itt is volt...

-Mit kértek? - jött oda - Egyébként gratulálok Zico,JaeKyung csodás lány,el ne szalaszd! - kacsintott rám

-Oh, mi neeeem,nem vagyunk együtt. - nevettünk mindketten.

- Á,értem. - mondta JiHyun - Szóval,mit hozhatok? 

-Pezsgőt vagy bort mindenképp. - mondtam - Én a szokásost kérem... - tettem hozzá,majd JaeKyung felé fordultam.

- Egy Vongolét. - mondta. Míg az ételünket vártuk beszélgettem vele kicsit a bátyáról. 

Amit akartam megtudtam róla. Busanban született,ahol ének és tánc tanár volt,onnan költöztek ide a bátyával kb 3-4 éve. Mikor a bátyja a barátnőjéhez költözött ő vissza ment Busanba. Elképesztő,hogy már 2 éve nem látta és nem beszélt a bátyával,pont úgy mint Kyung,ő a húgáról nem tud semmit. Biztos megfogják érteni egymást,jóba lesznek.

-Amúgy,honnan ismered JiHyunt? - kérdeztem rá,már nagyon kíváncsi voltam. Bár nők,köztük mindenki ismer mindenkit.

-Öhm,hát ő a bátyám barátnője. - motyogta.De hát ő Kyung barátnője!!? Nem értettem ezt az egészet. Vagy JiHyun csalja Kyungot,vagy a bátya körül nincs rendben valami.

-Sziasztok! - ült le hozzánk JiHyun - Vége a munka időmnek! - mondta örömködve,majd JaeKyung felé fordult. - Na mesélj csajszi,miújság veled,hogy vagy? Hogy-hogy újra itt vagy? 

-Zajlik az életem,pont mint 3 éve. Eljöttem Busanból,nagyon unalmas ott minden. Aztán eljöttem egy válogatásra,így lettem az ő tánctanáruk. - meséltem - A héten próbálok velük összeszokni,barátkozni.

-Értem. - simogatta meg vállam - Látom Zicoval egy hullám hosszon vagy. - mosolygott ránk,mire mindketten elpirultunk kissé.

-Tudod mit szerettem volna tudni tőled? - nézett komoly tekintettel JaeKyung,JiHyunra. - A bátyám...mondj már róla valamit! Kérlek... - könnyek gyűltek szemébe.

Ezzel engem is kíváncsivá tett,érdekelt mit lép erre JiHyun,hogy előttem is beszél e a fiúról,akivel csalja Kyungot.

-Hááááát,öhm....jól megvagyunk. - hamis mosoly. Rögtön kiszúrtam. - Kivéve azt a két "szakítást",de eddig mindig kibékültünk. - folytatta. Szeme sarkából végig engem figyelt. Jól tette. - Most jól megvagyunk. - még most is együtt van vele? De hát Kyung....

Valamit rejteget JiHyun, csak rá kell jönnöm mi az.

-De hát min szoktatok összeveszni? És ő most hol van? Te találkozhatsz vele,akkor én miért nem? - láttam JaeKyungon,hogy nagyon össze volt zavarodva és kétségbeesetten próbál kapaszkodni egy olyan emberbe aki magára hagyta....pedig a bátya.

JiHyun szemszöge:

A szívem megszakadt,hogy így kellett látnom őt,de megígértem a bátyának,hogy nem mondok semmit róla JaeKyungnak. Nem akarta bele keverni ebbe az egészbe,ami most körülötte történik,de ez érthető,hisz a kishúga meg kell,hogy védje. Még ha ilyen árat is fizet érte...

-A rajon...Vagyis tudod hullám-völgy. - majdnem sikerült elszúrnom mindent és elmondtam azt,amit nem kellene - Sajnálom,de most mennem kell. Majd még beszélünk. - hátráltam meg a kérdések elől. - Sziasztok! - nyomtam puszit JaeKyung homlokára,meghajoltam,majd minél gyorsabban eljöttem onnan.

Fájt így ott hagynom őt,de muszáj volt,az én "feladatom" is lett,hogy megvédjem őt az "őrült" emberektől . Most már arra kell törekednem,hogy semmit se tudjon meg. 

Sajnálom JaeKyung....