Kyung Szemszöge:
Este,ahogy JaeKyung kiment a szobából nagyon sokáig csak forgolódtam az ágyban. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam,hogy itt vagyok és hagyom,hogy a húgom,aki nem is tudja ki vagyok,ő ápol engem. Végül mégis elnyomott az álom,a picsába is,jó volt újra itt aludni.
Még tegnap kieszeltem ,hogy meglepem JaeKyungot valamivel,mondjuk egy reggelivel,de megelőzött engem. Az ágyam szélén ült egy tálcával a kezében,amin zabpehely volt és mellette tej. A legjobb reggeli...mindig ezt eszek reggelente,mert folyton sietünk próbálni. Nagyon örültem,hogy ennyit kedveskedik nekem,pedig nem voltam beteg,csak volt egy szép nagy monokli a szemem alatt. Viszont most már nekem is tennem kéne valamit,amivel én kedveskedem neki.
-Igazán nem kellett volna. - mondtam rögtön.
-Ugyan. - legyintett kezével.
-Köszönöm.... - végig simítottam arcán. Elpirult. Megijedtem;lehet ezt nem kellett volna. Nem magamba akarom bolondítani,egyszerűen csak közel szeretnék lenni a húgomhoz.
JaeKyung kiszaladt a szobából,remélem nem miattam. Aztán hangos beszélgetést hallottam a földszintről,biztos a fiúk jöttek.
JaeHyo Szemszöge:
Még reggel próba előtt elmentünk Kyungért. Nem gondoltam volna,hogy Zico idáig megy el,hogy megüti Kyungot,de megtette. Ezért még biztos számolok Zicoval és szerintem a főnök is. Nem akartam,hogy JiHo-t kirúgják vagy valami baja legyen ebből,mert e-mellett jó leader és jó barát,de ezt nem folytathatja így.
-Így aztán lehet élni Hyung! - ugrott az ágyba fekvő helyzetbe P.O,ahogy beértünk a szobába.
-Maknae! - kiáltott rá Kyung nevetve,majd lelökte az ágyról,ahogy egy nagy puffanással ért földet.
-JaeKyung,JaeKyung. - ment oda hozzá és a fejét fogta. - Most engem is kényeztetsz,ugye? - majd befeküdt az ágyba. Kyung már az ágy szélén ült,ezért könnyen össze tudta borzolni P.O haját. - ...fáj. - nyafogta,de senki nem vett róla tudomást.
-Nem gondoltam volna,hogy JiHo ekkorát tud ütni. - ment közelebb MinHyuk és megtapogatta Kyung arcát,aki felszisszent,mivel még mindig fájhatott neki.
Lementünk a földszintre,ott beszélgettünk még pár szót. JaeKyung reggelit akart készíteni nekünk,hogy ne üres hassal menjünk próbálni,de lebeszéltük róla,eleget segített már nekünk.
-Köszönünk mindent. - mondta Taeil. - Holnap találkozunk! - megbeszéltük vele,hogy ma nem kell bejönnie,mert egész nap talpon volt Kyung miatt,biztos fáradt lehet.
JaeKyung Szemszöge:
Ahogy a fiúk elmentek megkönnyebbülve terültem el fotelemben. Húzós volt ez a két nap,igaz Kyung nem kért nagyon semmit,de szinte mindig mellette voltam vagy csináltam neki valamit,mert úgy gondoltam ez a minimum,hogy miattam került ilyen helyzetbe.
Csöngettek,azt hittem a fiúk hagytak itt valamit,ezért mosollyal az arcomon nyitottam ajtót.
-Na mit hagyta.... - kezdtem,de nem a fiúk voltak azok. - HyunA Unnie,mi történt? - hívtam be. Sírt,arca fekete volt elfojt sminkje miatt. A nappaliban 'ültettem le',míg vittem neki teát. Megdöbbenve hallgattam,amit mondott.
-Annyira sajnálom... - fogtam meg kezét,majd megöleltem. Valóban sajnáltam,hogy szakítottak HyunSeunggal,de az ő szerelmük úgyse lett volna teljes. - Ugyan,Unnie,kérlek ne sírj.
-De hát... - mondta,majd újra sírni kezdett.
-HyunA meddig fogsz még utána futni? Elhagyott téged,már nem vagytok együtt. Nem lehetsz mindig szomorú,mert olyat szeretsz,akit nem szabadna. El kell őt engedned,ha kell;végleg. - Zicora gondoltam,miközben erről beszéltem,mi még nem is vagyunk együtt,de már most elég viharos a kapcsolatunk. - Gyönyörű lány vagy,keress más valakit,valaki olyat,aki őszintén szeret téged és megbecsül,aki nem hanyagol el és mindig gondol rád. - talán durván érintette őt,amit mondtam neki,de muszáj felnyitnom a szemét.
-De JaeKyung,én őt szeretem. Te ezt nem tudod....nem tudod milyen,mikor egész nap azt várod,hogy végre lásd,még ha csak 1 percre is,mikor órákat készülődsz azért,hogy a legszebb legyél mellette,mikor várod hogy felhívjon,hogy keressen. Nem tudod milyen érzés,mikor kedvesemnek hív,vagy azt mondja 'szeretlek'. Te nem tudod milyen érzés,mikor akit szeretsz,magához ölel érzed az illatát,érzed,hogy milyen gyorsan ver a szíve,mikor megáll köztetek az idő és csak egymásnak vagytok. Mikor elváltok egymástól,nagyon nagy űr van a szívedben,pedig tudod hol van,mit csinál,kivel van. - szipogta - Én nem mással akarok lenni,hanem vele,mellette akarok gyönyörű lenni és mellette vagyok igazán szép. Azt szeretném,hogy megbecsüljön és végre jöjjön rá,hogy elbaszta,amit velem tett. - nagyon sajnáltam őt és nagyon szép volt,amit mondott,de tudtam,hogy HyunSeung nem az a fajta,aki ha dob egy lányt,akkor vissza csalja magához.
- HyunA... - kezdtem - Igenis tudom,milyen érzés...Nem mutatom,nem beszélek róla,de ezzel ellentétben,szerelmes vagyok,őrülten szerelmes. Csak tudod megtanultam,hogy rejtsem el az érzéseim,ezért van az,hogy nem látsz sírni,vagy szomorúan,még csak azt sem,mikor rá gondolok és a szívem gyorsan ver és elpirulok,mert mélyen elrejtem magamban. - vallottam be - Mikor meglátom egyszerűen nem vagyok önmagam,és amikor a közelemben van,nem tudok uralkodni magamon,meg kell,hogy érintsem,hogy beszéljek hozzá. Mikor rám mosolyog és a világ legboldogabb emberének érzem magam,pedig lehet nem is miattam mosolyog. Mikor a szoba az ő bódító illatával van tele,de mégsem tudsz betelni vele,legszívesebben oda mennél hozzá és addig ölelnéd,amíg az illata teljesen bele nem ivódik az emlékezetedbe. De nem lehet....mert akkor rájönne mindenre,hogy annak ellenére,mennyi rossz dolgot tett,nem tudsz másra gondolni,nem tudsz másról beszélni,mert ő jár a fejedben. Mikor legszívesebben bevallanál neki mindent,hogy szereted,hogy mindig-mindenhol vele akarsz lenni,hogy akármit tesz vagy gondol,mindezek ellenére,csak ő kell neked. Mert kézen fogva sétálnál vele,kiülnél vele egy parkba és folyton csak csókolgatnád,a haját túrnád, és elmennél vele bárhova,még akkor is ha ez az embereknek nem tetszene. De ez nem érdekel....és miért mert,neked csak ő van,még ha mindenki más ellened is van. Mert igen,ezt érzem,csak nem mondom,de talán majd egyszer,talán mikor már biztosan tudom,hogy ő is engem akar-e,vagy hogy ő is ugyanazt érzi-e,mint én...de várok,várok a megfelelő pillanatra. Mert megéri... - kikerekedett szemekkel bámult engem,szerintem még ő sem hitte el,amit mondtam,ahogyan én sem,de már nem bírtam magamban tartani,muszáj volt kiadnom magamból.
- De akkor is én azt akarom,hogy kopogjon azon az ajtón egy csokor virággal a kezében és bocsánatot kérjen,hogy elhagyott engem. - törölgette szemeit,még jobban elkenve szemfestékét. Az az erős,magabiztos,gyönyörű,mindig élet vidám nő,akit a képernyőn látni...megtört. Nem láttam még őt így,de borzasztó volt,hogy ennyire megviselte.
-Minden lány ezt akarja,ahogyan én is,de ez hülyeség,nem fog visszajönni,ezt te is tudod! - néztem rá,fájdalmat láttam szemeiben. Talán nem így kellett volna vele beszélnem. - Hidd el nekem,nem bántani akarlak azzal,hogy így beszélek veled,de bíznod kell bennem és bíznod kell magadban,hogy erős vagy,talpra fogsz állni és boldog leszel nélküle is. - mondtam és mosolyra húzódott szám - Még ha néha össze is futsz vele,nem mutathatod neki,hogy mennyire fáj neked ez az egész. Csak mosolyogja magabiztosan az arcába. - tudom,hiába mondok most neki bármit is vagy akár fejre is állhatnék,nem figyelne rám. Annyira elmerült gondolataiba,hogy nem akartam megzavarni.
-Igazad van. - mondta. Felállt és lefojt könnyeit letörölte és mosoly került arcára. - Elvégre is,HyunSeung a múlt....már rég. - törődött bele. Remélem komolyan is gondolja,amit mondott és elfelejti őt. - Most pedig,rendbe szedjük magunkat és este elmegyünk bulizni! Mindketten megfelejtkezünk ezekről a rossz fiúkról. - jelentette ki.
-HyunA,reggel korán kell kelnem. Próbára megyek. - álltam fel én is.
-És? - nézett rám nagy szemeivel - Én is. - fogta meg kezem és az ajtó felé húzott.
-De most hova megyünk? -kérdeztem,majd táskámért nyúltam.
-Hát vásárolni,kozmetikushoz,fodrászhoz. Elviszlek a legjobb helyekre. - hadarta.
-Akkor csak elkísérni tudlak,még nem kaptam meg az első fizetésem és még a szüleim sem utalták a pénzem. - biggyesztettem le ajkaim. Alig voltam még itt 3 hónapja,szükségem van a szüleim támogatására,legalább addig,amíg nem állok lábra. Igaz pénzben nem volt hiány,mert apa egy elég nagy cég igazgatója,amiért meg is küzdött,de nem szerettem,ha a szüleim elkényeztettek,mint egyetlen lányukat. Egyrészt,ezért is jöttem el Busanból. Talpra kell állnom;egyedül!
-Butus,meghívtalak;fizetem! - koppintott orromra és nevetett.
Valóban olyan helyekre vitt el,ahová talán én órákat vártam volna,hogy bejussak,de ő csak rájuk köszönt és már bent is voltunk.
Zico Szemszöge:
Egyáltalán nem akartam bocsánatot kérni se JaeKyungtól se Kyungtól. Elég fájdalmat okoztak már nekem,ahhoz,hogy én könyörögjek bocsánatért. Arra viszont számíthatnak,hogy ezt nem fogom elfelejteni nekik.
Egész este egy lány riszálta magát nekem,eleinte zavart,de mikor már eleget ittam nem érdekelt. Nem volt jó nézni,hogy mindenki jól szórakozik én meg siratom magam,de ha ők jól érzik magukat és jó kedvűen buliznak,akkor én miért ne? Sose voltam az a nagy bulikba járós,de valahogy el kell terelnem a figyelmem. Ez sikerült is...
A szemem egy gyönyörű lányon akadt meg,ahogy a tömeget pásztáztam. Nagyon csinos,nem volt olyan srác a tömegben,aki legalább 1x ne nézett volna rá. Sokáig csak figyeltem,háttal állt nekem,olyan pontosan és ügyesen mozgott a zenére,mintha egyáltalán nem zavarná,hogy eléggé mini az a szoknya,ami rajta van. Tökéletes alak,gyönyörű sötétbarna,majdnem fekete haja hullámokban omlott hátára,és azok a hosszú,formás lábak. Attól féltem,ha tovább nézem és nem teszek semmit elég kínos helyzetbe kerülök,férfias énem ismerve.
Lehúztam poharam tartalmát,felálltam és oda mentem hozzá. Hátulról hozzá simultam és fülébe suttogtam.
-Elképzeltem magunkat az ágyamban,meztelenül,körülbelül úgy ... - néztem órámra - ...5 perc múlva. - fogtam meg kezét,hogy szembe fordítsam magammal.
-Elég fordítva ülsz azon a lovon,ha azt hiszed,ezzel bárkit is feltudsz szedni. - mondta gyorsan,majd felém fordult.
-Te mit keresel itt? - kérdeztük egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése