Zico szemszöge:
-De még az Inkigayoban sem voltunk,semmi fellépés.... - értetlenkedtem
-Épp ezért,ma mentek fellépni,aztán hónap végén turnéra mentek. - mondta - Most pedig menjetek próbálni,este felléptek. - utasított az igazgató
Mikor kijöttünk az irodájából mindannyian a begolyózás szélén álltunk. Mostanában nem kellett sehova mennünk,most meg itt állunk egy turné előtt. A tánccal jól álltunk hála JaeKyungnak,a dalok kész vannak,már csak 1-2 simítás kell,de ami a legjobban aggaszt,hogy még mindig nem tudom hol a fenében lehet Kyung.
-B*ssza meg. - préseltem ki összeszorított ajkaimon. Dühös voltam. Kyungra,az igazgatóra és mindenkire.
-Valahogy el kell érnünk Kyungot. - mondta MinHyuk
-Hallod,hogy ez hogy nem jutott eszembe. - mondtam élesen - Szerinted én miért akarok jelenleg kirohanni a világból
- Zico,nyugodj meg. - tette vállamra kezét JaeHyo - Nem mi tehetünk róla,így alakult.
Nem akartam nagyobb veszekedést kreálni,ezért otthagytam őket. Meg kell találnom Kyungot,és még azt sem tudom JaeKyungnak,hogy mondom el,hogy elutazom.
-Aish,persze,hogy pont most mikor kezdenek egyenesbe jönni a dolgok. - mondtam ki hangosan
Majd nem láttam semmit.
-Na,ki vagyok? - egyre több meglepetést okoz nekem ez a nő. Gondoltam megviccelem kicsit.
-Chae Rin? Nem,öhm Jessica?
-Neeem. - ez elég dühösnek hangzott,de még elviselhető volt,ezért játszottam tovább.
-Tudom már,te vagy az akit tegnap felszedtem abban a klubban....mi is volt a neve...
-Mi van? - fordított szembe magával,villámokat szort szeme
-Csak viccelődtem. - nyugtattam meg. Jobb kezem megfogta és hátra szorította,felszisszentem a hirtelen jött fájdalomtól. - Igazat mondtam.
-Helyes. - elengedte karom
-Mikor tanultad ezt? - néztem rá
-Hmmm,nem tudom... - adott egy puszit a számra,majd a táncterem felé ment. Teljesen lefagytam.
JaeKyung szemszöge:
-Te nem jössz? - fordultam vissza az ajtóból
-De; 1 perc és észhez térek. - mondta. Olyan jót nevettem rajta. Ha játék,hát legyen játék.
Egész nap gyakoroltunk a fiúknak este fellépése lesz,profinak kell lenniük,sőt annál is jobbnak. Nagyon lelkesek voltak ma. Mindenki beleadott mindent. Fáradtan terültek el a padlón.
-Ha nem bánod.... - mondta U-Kwon és már le is vette pólóját. Omo,5 perccel később azon kaptam magam,hogy U-Kwont bámulom és "csorog a nyálam". Az a test. Azok az izmok. El kell fordulnom. Zicora néztem,féltékeny szem párral találtam szembe magam. Ennyire feltűnő lettem volna?
Se baj,álmodozni már csak szabad!
-Noona,eljössz a fellépésre megnézni minket? - ült fel P.O
-Nem hiszem,hogy eltudok menni....
7-kor már a smink szobában ültem a fiúkkal,igaz én csak figyeltem őket. Gyönyörűek lettek;szoktak ilyet mondani férfiakra is? Ha nem is,ők azok voltak... A színpad mellől néztem a fiúkat. Zico egy csókot nyomott arcomra mielőtt felment a színpadra,majd azt mondta szurkoljak nekik. Mindent jól csináltak,ügyesen megoldották azokat a részeket,ami Kyungé lett volna,tökéletes volt minden,a tánc,a dalok(ok),és elsősorban a fiúk. Lejöttek körbe vettek engem,ölelkeztünk,gratuláltam nekik,ők pedig megköszönték nekem,hogy segítettem nekik felkészülni. A többiek a dormba mentek JiHo pedig haza jött velem.
-Nagyon büszke vagyok rátok! - mondtam és egyenesen a konyhába mentem - Nem vagy éhes? - kérdeztem,felé fordultam,ott állt előttem,szeme csillogott,ahogy engem nézett. Elvarázsolt. Visszafordultam a pulthoz. - Szóval? Kérsz valamit?
-Amit kérnék azt te úgysem hagynád. - kajánul elvigyorodott
-Wow. - mondtam - Milyen bátor!
A szobámba mentem,hogy átöltözzek,húzom kicsit az agyát,ha már azon jár az esze. JiHo az ajtóban állt,de végi úgy tettem,mintha nem tudnám,hogy ott van. Meg kell tudnom mennyire tudja türtőztetni magát. Levettem a ruháim és az íróasztalom előtt lévő székre raktam őket,fehérneműben sétálgattam a szobában és kerestem a pizsamám.
Meglepett,de nem történt semmi. JiHo egy úriember?
Zico szemszöge:
Nem tudom mit akar JaeKyung és nem tudom miért csinálja,ha az elmondása szerint nem akar tőlem semmit?! Érdekes egy nő. Ahogy reggel se szó se beszéd megcsókolt,most pedig a vetkőzős jelenete,mi ütött belé? Őszintén? Nem akarom tudni,de amíg ezt csinálja kiélvezem a helyzetet. Sosem láttam még ezt a JaeKyungot,de tetszik. Én szeretem őt mindennel együtt. A visszahúzódó,csendes JaeKyungot,sőt még azt is,amikor ordítozok és engem hibáztat minden apróságért. Utál,majd szeret,játszik velem. Imádom az én Jégkirálynőm.
Ó,tudom,hogy ostobaság! Tudom,hogy csak egy "kislány",sőt cserfes,hisztis lány,de ha együtt vagyunk,én is csak egy buta kisfiú vagyok. Olyankor úgy érzem miénk a világ,nem félek senkitől és semmitől,nem bánthat senki. Csak ő létezik;csak ő és én. El vagyok varázsolva! Én....szerelmes vagyok!
-Mi van köztünk? - közel mentem hozzá,egész közel
-Barátság! - felelte
- Ez barátság? - suttogtam,magamhoz húztam és megcsókoltam.
Az ágyra döntöttem és végig csókoltam testét,majd visszatértem ajkaihoz. Lehúzta rólam pólóm,majd nadrágom gombolta. Segítséggel,de végül az is lekerült. A fehérneműje az alsónadrágommal együtt valahol a földön landolt.
-Biztos vagy benne? - kérdeztem,bár azt hiszem,ha nemet mond már nem tudtam volna visszafogni magam. Nem válaszolt semmit. - Ezt igennek vettem.
JaeKyung szemszöge:
Nem a forróságot éreztem,ahol az ajka hozzám ért,hanem a tüzet...mind a harminckét alkalommal. Az államon,a puha arcomon,a haj tövemnél,a fülem alatt.
Égési sebeket hagytak csókjai.
-Ezt igennek vettem. - belém hatolt.
Sokáig úgy gondoltam nem teszem meg,de mikor végre magamban éreztem őt tudtam,hogy úgy sem tartott volna sokáig,hogy ne akarjam az ágyamban tudni őt. Sosem éreztem még ilyet. Vigyázott rám,azt hiszem bármit mondtam volna,azt ő úgy csinálja. Már-már úgy gondolom,hogy ez nem csupán szex volt,talán ezt már szeretkezésnek lehet nevezni? Amikor 2 ember,akik szeretik egymást,végre egymáséi lehetnek?Mikor lelkük összefonódik? Mert,ha igen,akkor azt hiszem mi szerelmeskedtünk.
Ledőlt mellém,levegő után kapkodott,verejték gyöngyözött homlokán,szem csillogott. JiHo valóban egy gyönyörű férfi,most hogy végig néztem rajta alaposan. Mindenhol hibátlan. Az isten elég bőkezűen bánt vele,szó szerint. Felém fordult,megtámaszkodott könyökén,engem nézett.
-Köszönöm. - mondta,majd lágy csókot adott homlokomra. Közelebb húzódtam hozzá,majd elaludtam.
Kyung szemszöge:
-Ne,ne mondjatok neki semmit. - kérleltem szüleim - Azt se,hogy itt voltam,hogy ki vagyok,mit csinálok. Semmit!
-El sem tudod képzelni mennyi fájdalmat okoztál neki azzal,hogy elmentél. - szólt közbe apa - Ha nem mondod el neki,majd elmondjuk mi. - tette hozzá
-Ti voltatok akik elüldöztetek!! - álltam fel - Semmi közötök hozzá,hogy mikor tudja meg és mikor nem....
-Jobb lesz,ha most visszamész Szöulba. - mondta anya
-Igazad van. Jobb lesz,ha soha többet nem jövök ide! - azzal otthagytam őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése