Kyung szemszöge:
Sosem jöttem ki jól a szüleimmel,a családommal. Mindenki rossz szemmel nézett rám az utcán is. Az anyám egyenesen utál,az apám pedig csak elvisel,és a húgom....hát ő nem tud semmiről. Az iskolában is mindenki és minden JaeKyung körül forgott,nem barátkoztam felesleges lett volna. Senki sem áll szóba egy ilyennel,főleg egy olyan iskolában,ahova csak "neves" gyerekek járnak. A főiskola már más volt,2 külön iskolában kezdtünk. JaeKyung mentes évek,csodálatos volt. Nem kellett hallgatnom minden "cuki" dolgot róla,ott senki nem tudta ki vagyok és honnan jöttem,minden más volt. Főiskola után pedig el kellett jönnöm otthonról,rossz szemmel nézték,hogy otthon vagyok és hogyan bánok a húgommal. Szöulba jöttem. Mindenféle munkát elvállaltam,hogy fent tudjam tartani magam,a szüleim támogatása nélkül. Mindig is tehetséges voltam az éneklésben,így kiprobáltam magam,hogy állok helyt ebben. Elmentem a meghallgatásra,felvettek és most a Block B-hez tartozom. Senki nem tudja ki vagyok,honnan jöttem és miért. Talán így a legjobb.
Ilyen az élete egy törvénytelen gyereknek.
JaeKyung szemszöge:
Csodálatos éjszaka volt,soha nem felejtem el,örökké emlékezni akarok erre. Én ki akarom ordítani a világnak,hogy szeretem őt,hogy akarom,ő az enyém és nem engedem el. Nevezzenek önzőnek,de így érzek,még akkor is ha JiHo nem,és ha csak azért mondott annyi szépet,hogy lefeküdjek vele. Ha így is lenne....pff,nem érdekel,boldoggá tett,míg ezt tette.Percekig néztem,ahogy aludt,olyan békés,annyira aranyos,ahh órákig tudnám nézni.
A konyhába mentem kávét főztem,fel kell,hogy ébredjek,kávé nélkül nem menne. A pultnak dőltem,néztem ki az ablakon és egy folytában mosolyogtam mióta felkeltem. Omo,fura dolgokat vált ki belőlem JiHo.
-Jó reggelt! - mondtam boldogan,mikor láttam lejönni őt a lépcsőn
-Ilyen korán? - szemeit dörzsölte. Bögréért nyúlt fejem felett,felé fordultam,csücsörítettem csókra várva. Átkarolt,majd megcsókolt. Minden reggelem így szeretném eltölteni.
-Elmegyünk reggelizni munka előtt? - háta mögé álltam,míg ő kávét öntött magának,átkaroltam derekát,fejem lapockájának döntöttem.
-Hova szeretnél menni,szerelmem? - kérdezte.
Ahogy megbeszéltük elmentünk megreggelizni,majd a dormba mentünk,hogy JiHo is át tudjon öltözni.
- Sziasztok. - köszöntem hangosan. Gondoltam míg JiHo felmegy beszélgetek a fiúkkal. Senki sem válaszolt.Szét néztem a konyhában,nappaliban,sehol senki.
Zico hangját hallottam meg,amint ordítozik valakivel. Felmentem.
-Zico mi tör... - álltam meg mögötte,majd az előtte állóra néztem. - Kyung? - el sem hittem,hogy őt látom. Zico újra ordibált vele. - Fiúk,vigyétek innen Zicot,majd én beszélek Kyunggal. - mondtam,de végig Kyungot néztem. Nem történt semmi ezért a fiúkra néztem. - Azt mondtam vigyétek innen! Nem hallottátok? - ordítottam.
Kyung szemszöge:
Nem éreztem még ekkora utálatot a húgom felé,mint most.Szeretem őt,de ő tehet róla amiért így bánnak velem a szüleim.
-Kyung,hol voltál? - kérdezte,miután a fiúk elmentek.
- Nem tartozom magyarázattal a tánc tanáromnak. - mondtam
-Mi? - kérdezte meglepetten
-Szerintem jól hallottad. - nem tehetek róla az iránta érzett utálat,amit eddig elfojtottam magamban kezdett előtörni belőlem,mint mindig ha a szüleimmel beszéltem/találkoztam. Mindig éreztették velem,hogy törvénytelen gyerek vagyok.
-Hú,te aztán megtudsz változni. Szóval most már,hogy ismerem ezt az éned is,beszéljünk nyíltan. - mondta. Nem változott semmit az évek során.
Zico szemszöge:
Mikor a dormba értünk első utam a szobám felé vezetett,át kell öltöznöm. Kyung jött velem szembe az emeleten. Megállt előttem,olyan dühös voltam rá,ha tehettem volna ismét megütöm.
- Szóval,"haza" találtál? - kérdeztem - Hogy gondoltad? Eltűnsz szó nélkül,kihagysz annyi próbát,fellépést? - ordítottam
-Időre volt szükségem. - válaszolta. Chh,milyen szánalmas.
-Oh,valóban? - kérdeztem élesen - Látod ott Taeilt? Elvesztette a legjobb barátját egy autó balesetben. - mutattam rá - Vagy MinHyuk annyi,de annyi mindenen ment keresztül gyermekkorában. Nézd csak,még sem futnak el,majd jönnek vissza,hogy "Bocs már,el kellett bújnom egy időre!" - mondtam - De tudod,ha ők csinálnák ezt,megérteném.
-A Hyungod vagyok!! - megpofozott - Nem beszélhetsz velem így! - ordította - De ha azt akarod,hogy kirúgjanak,akkor jó úton haladsz.
JaeKyung állt be közénk.
-Vigyétek innen Zicot. - mondta
-Nem,még nem fejeztem be. - U-Kwon és MinHyuk fogtak és letaszigáltak a lépcsőn.
JaeKyung szemszöge:
-Szóval,most már,hogy ismerem ezt az éned is,beszéljünk nyíltan. - mondtam
-Kisebb gondom is nagyobb annál,hogy hallgassam az oktatását egy kislánynak. Jelenleg nincs ehhez hangulatom. - elakart menni,de keze után kaptam.
-Ugyan már,nem tudsz te semmit. - kezdtem - A te fájdalmad sehol sincs a többiekéhez képest.
-A tiéd sem lehet nagyobb. - rám kacsintott - Könnyű gazdag családban,anyuci és apuci kicsi lányaként felnőni.
-Oh,igen? - könnyek gyűltek szemembe,fájdalmas részt érintett meg. - Neked fogalmad sincs semmiről! Te nem tudod milyen mikor fáj lélegezni,mikor legszívesebben kiugranál az első autó elé. -ordítottam teli torokból,az egész ház visszhangzott - Nem tudsz te semmit. Nem tudod milyen olyan családban felnőni,ahol a szülök csak azért tömnek tele pénzzel és kényeztetnek el,hogy ne vedd észre,hogy sosincsenek otthon. Mikor a bátyád lelép és soha többet nem látod,nem hallasz felőle. Halvány lila gőződ nincs a világról. - törtek elő belőlem - A te életed soha nem lesz és nem volt olyan,mint az enyém vagy bárki másé. Nem mindenkinek adatik meg az,ami neked;csak csettintesz és testőrök,szolgálók,inasok tömkelege vesz körbe. És még te beszélsz arról,hogy "könnyű gazdag családban felnőni"? - sírtam el magam - Igazad van,könnyű felnőni,de tudod a pénz nem boldogít. Nem ad tanácsokat,nem véd meg,nem olvas esti mesét, és nem ölel át ha félsz. - töröltem le könnyeim - Éled az életed anélkül,hogy bármiért is aggódnod kéne,vagy bármivel foglalkoznod. Egy valamihez értesz,egyik napról a másikra megváltozni és eltaposni másokat és hogyan tedd tönkre az érzéseiket és az állmaikat. - lenyugodtam, nem volt értelme ordibálnom vele - Ezek után nem merd azt mondani,hogy könnyű így felnőni,mert ahogyan te élsz az a könnyű. - böktem mellkasára - Nem mond azt,hogy nem könnyű az életed,mert nem így van. Ne merd sajnáltatni magad az én jelenlétemben,mert esküszöm,hogy megütlek téged. - mondtam teljes nyugodtsággal - Mert mikor ezeket mondod HAZUDSZ!!! - ezzel otthagytam őt.
Hirtelen olyan fájdalmat éreztem a szívemben,mint mikor valaki elveszít egy olyan embert,aki közel áll hozzá,és szereti.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése